| Rolex | 2013-02-01 14:14:29 |
| Egyébként Őszintén és szívből gratulálok az első 3 helyezettnek.
Nincs bennem keserűség, mivel 2 órát szántam a művemre és direkt EGYEDISÉGET és humort igyekeztem belevinni.:) Nem fikázni akartam benne a szereplőket, hanem egy vidám mókás sztorit hoztam ki belőle és úgy érzem sikerült. | |
| Captain Raithen | 2013-02-01 14:09:50 |
| Megkaptam mindent, köszönöm. | |
| Rolex | 2013-02-01 14:08:20 |
| Én ezt tuszteletben tartom.
A pontozásod szorulna magyarázatra, tartalmilag és egyedi téren. /a művem tartalmát a többi bíráló nem húzta így le és az egyediséget sem tette kritikán alulivá - ez vagy fogalmatlanságot és hozzánemértést jelent részedről, vagy személyes bírálást, leminősítést és az utóbbi átlátszó- Nem fogok ezen vitázni, csak ez nem volt fair. Ennyi. | |
| Reyam | 2013-02-01 13:19:14 |
| Rolex 2013-02-01 12:47:47
Nem értés tudomásul véve. A verseny bírálói, köztük én is, szubjektív véleményünket tettük közzé. Úgy gondolom nem várható el, hogy egy írás (legyen az bárkié) mindenkinek ugyan annyira tetsszen. A tiédnél volt sokkal rosszabb, és sokkal jobb is. Ennyi erővel mindenki, akinek az írásai kevésbé tetszettek nekünk a tiédnél jöhetne értetlenkedni. Vitának úgy gondolom nincs helye, ha további mondanivalód van a larkinorsupport-ra írhatsz e-mailt. | |
| Rolex | 2013-02-01 12:47:47 |
| Nem értem...
Nem értem, mert ez érthetetlen, Jól lepontoztak, de kegyetlen! Miért nem szereti maga a jó humort? Agyamban mindez kikezdi a tumort. Mit jelent Ön számára a "TARTALOM"?? Művem ezek szerint mihaszna lim-lom? Nem bánt engem, hogy oda a dobogó De "EGYEDI" a művem jobbra való. Mit vétettem a Lark Rendje ellen, Amiért maga így elbánt velem? Bíráskodása nem enyhén átlátszó, Ön nagyo nmegbántott, ez a zárszó. | |
| Reyam | 2013-01-31 21:51:59 |
| A történetíró verseny véget ért, az eredmények megszülettek.
Íme a végleges sorrend: 1. helyezett: Kolt története, összesen 146, átlagosan 36,5 ponttal 2. helyezett: Larkinori titkolt akták, összesen 138, átlagosan 34,5 ponttal 3. helyezett: Larkinori Krónika, összesen 94,5, átlagosan 23,625 ponttal 4. helyezett: Lark Níkrám igaz legendája, összesen 84,5, átlagosan 21.125 ponttal 5. helyezett: Félelem a mocsaraktól, összesen 73,5, átlagosan 18,375 ponttal 6. helyezett: Cím nélkül, összesen 73, átlagosan 18,25 ponttal 7. helyezett: Új hajnal, összesen 69,5, átlagosan 17,375 ponttal 8. helyezett: Az új sziget, összesen 56,5, átlagosan 14,125 ponttal 9. helyezett: A sárkány ébredése, összesen 50, átlagosan 12,5 ponttal 10. helyezett: The time when everything changes, összesen 43, átlagosan 10,75 ponttal 11. helyezett: Ásók éneke, összesen 22,1, átlagosan 5,525 ponttal Ezúton is gratulálunk a nyerteseknek! Emailben felvesszük veletek a kapcsolatot a jutalmatok kapcsán. A történetek hamarosan megtekinthetők lesznek a főmenü Történetek menüpontjában, a közönségszvazás lebonyolításán még dolgozunk. Mindenki részvételét köszönjük, további jó játékot! :) | |
| Reyam | 2013-01-31 21:21:25 |
| Elolvastam a műveket, itt található az értékelésem:
A Sárkány ébredése tartalom: 2 Stilisztika: 2 Egyediség: 3 Eredetiség: 3 Kapcsolódás: 2 --- Összesen: 12 Ásók Éneke tartalom: 1 Stilisztika: 1 Egyediség: 1 Eredetiség: 1 Kapcsolódás: 1 --- Összesen: 5 Larkinor titkolt aktái tartalom: 4 Stilisztika: 9 Egyediség: 7 Eredetiség: 7 Kapcsolódás: 10 --- Összesen: 37 Az új sziget tartalom: 1 Stilisztika: 2 Egyediség: 3 Eredetiség: 3 Kapcsolódás: 3 --- Összesen: 12 Cím nélküli tartalom: 6 Stilisztika: 2 Egyediség: 6 Eredetiség: 5 Kapcsolódás: 3 --- Összesen: 22 Félelem a mocsaraktól tartalom: 5 Stilisztika: 6 Egyediség: 4 Eredetiség: 3 Kapcsolódás: 0 --- Összesen: 18 Kolt története tartalom: 8 Stilisztika: 5 Egyediség: 9 Eredetiség: 9 Kapcsolódás: 10 --- Összesen: 41 Lark Níkrám igaz legendája tartalom: 0,5 Stilisztika: 4 Egyediség: 7 Eredetiség: 0 Kapcsolódás: 3 --- Összesen: 14,5 Larkinori krónika tartalom: 4 Stilisztika: 9 Egyediség: 6 Eredetiség: 6 Kapcsolódás: 3 --- Összesen: 28 The time when everything changes tartalom: 1 Stilisztika: 1 Egyediség: 1 Eredetiség: 1 Kapcsolódás: 1 --- Összesen: 5 Új hajnal tartalom: 4 Stilisztika: 4 Egyediség: 3 Eredetiség: 3 Kapcsolódás: 1 --- Összesen: 15 | |
| Captain Raithen | 2013-01-11 17:27:00 |
| Ha netalántán valaki mégis keresné, mert el szeretné olvasni, ide is bemásolom a linket ahol megtalálható a történetem.
Larkinori titkolt akták: http://data.hu/get/6058091/az_egesz_0926.doc | |
| Mr_Wolf | 2013-01-10 23:30:50 |
| Kimaradt kritikák:
Wolf: Larkinori titkolt akták Tartalom: 7. Korrekt. A jelenetváltogatások kissé zavaróak, de a végére kiadják az egészet, a cselekmény összességében törésmentes. Stilisztika: 8. A helyesírási hibák elhaláloztak, egynémely szóismétlés túlélte a vadászatot. Volt olyan rész, amin még nevettem is. Az Olvasót nem engedi azonosulni az elbeszélő énnel, ez ritka húzás, de egészen jól sikerült, összhangban volt a mű egészével. Egyediség: 7. Kellemesen egyedi, néhol felszínes ugyan, de nagyon értékelem, hogy meg se próbálta a Szerző ezt úgy kompenzálni, hogy csavar (rángat) néhány váratlant a történeten. Eredetiség: 8. Az Olvasót nem engedi azonosulni az elbeszélő énnel, ez ritka húzás, de egészen jól sikerült, összhangban volt a mű egészével. Kapcsolódás: 9. Tudatos, szervesen kapcsolt mű, melynek nem csak a keretei, hanem belső részletei is illeszkednek a megadott világhoz. Összesen 39 pont /Wolf/ Félelem a mocsaraktól Tartalom: 5. Valami történt, még hangulata is volt. Stilisztika: 6. Nyelvtani hibáktól mentes, normálisan kapcsolt mondatok, itt-ott kissé túlbonyolítva. Magas pontszámhoz ennél bátrabb fogalmazás kellene, ez simán csak „nem rossz”. Egyediség: 4. Fogjuk rá. Eredetiség: 1. Ez a történet biztosan nem erre a versenyre született. Kapcsolódás: 1. Semmi. Összesen 17 pont /Wolf/ Kolt története Tartalom: 8. Korrekt. Stilisztika: 6. Sajnos sok a nyelvtani hiba, +2 átnézéssel ez is lehetett volna magasabb. Egyediség: 8. Benne van a szellemi munka, látszik rajta. Eredetiség: 7. Egy-két egészen gyengén átütő sablonosság, de alapvetően rendben van. Kapcsolódás: 9. Tudatosan, végig figyelve kapcsolódik a világhoz, nem csak ad-hoc módon, hogy az is meglegyen. Szép munka. Összesen 38 pont /Wolf/ Lark Níkrám igazi legendája Tartalom: 4. Szódával elment. Stilisztika: 5. Mondatszerkesztés rendben, sajna a humor nem jön át. Egyediség: 10. Egyedi, ez nem is kérdés Eredetiség: 2. Sajna ma már nem elég eredeti ötlet mindenkinek beszólni, sokkal rájöttek ennek örömére. Kapcsolódás: 4. A politikai viccek egyik sajátja, hogy bárkinek a nevét be lehet írni a vicc alanyának helyére. Mondjuk kiváló alkalmat kínál önkritikára Olvasónak és Írónak egyaránt. Összesen 25 pont /Wolf/ Új Hajnal II. Tartalom: 5. Valamiről szólt. Stilisztika: 4. De elég visszásan, a vers azért dobott rajta. Egyediség: 6. Mindenesetre egyedi elképzelés Eredetiség: 2. Egy kissé elcsépelt témában Kapcsolódás: 3. Mely csak érintőlegesen kapcsolódott a játékhoz. Összesen 20 pont /Wolf/ Bandi: Titkolt akták: Tartalom: 40 % Stilisztika: 60 % Egyediség: 40 % Eredetiség: 50 % Kapcsolódás: 80 % Összesen 54 % (27 pont) Ez egy egészen ötletes, egyedi, és viszonylag világosan megszerkesztett mű. Ugyanakkor a jó kezdés, és a sokszor fordulatos megszerkesztettség miatt azt várnám, hogy ne legyen annyira földhöz ragadt a mű, amennyire az. Kapcsolódik a Larkinor világába, ez nem kérdés. Viszont két lábbal kapaszkodik a toplistás/egyéb tényekbe, szerintem. új hajnal II.doc: Tartalom: 30 % Stilisztika: 40 % Egyediség: 50 % Eredetiség: 40 % Kapcsolódás: 75 % Összesen 47 % (23,5 pont) Felelem a mocsaraktol.doc: Tartalom: 60 % Stilisztika: 50 % Egyediség: 45 % Eredetiség: 20 % Kapcsolódás: 60 % Összesen 47 % (23,5 pont) Érdekes történet, de sajnos nem eredeti. Továbbá amit kifogásolok, hogy próbálnám a lírai én szerepébe beleképzelni saját magamat, sikertelenül. Nem jött át, kár érte, mert akkor győztes mű is lehetne az én szememben. Viszont ami miatt még nem kap annyira sok pontot, az az eredetiség hiánya: volt már korábban hasonló jellegű történetünk. Kolt története.doc: Tartalom: 90 % Stilisztika: 55 % Egyediség: 55 % Eredetiség: 50 % Kapcsolódás: 70 % Összesen 64 % (32 pont) Az elolvasott történetek közül ez tetszett nekem a legjobban. Lark N¡krám igazi legendája.doc: Tartalom: 60 % Stilisztika: 60 % Egyediség: 20 % Eredetiség: 60 % Kapcsolódás: 50 % Összesen 50 % (25 pont) | |
| Lestat | 2013-01-10 18:09:09 |
| Kimaradt értékelések, a részemről:
Lark Níkrám igazi legendája tartalom: 4 Stilisztika: 4 Egyediség: 4 Eredetiség: 4 Kapcsolódás 4 Összesen 20 Az irományt ezennel kötelező olvasmánnyá nyilvánítom, GYÍK-ba és Moderátori szabályzatba betételét kérem, külön közönségdíjas művészi alkotásként ismerem el a mester zsenijét. Új Hajnal tartalom: 3 Gyors, rövid, semmitmondó történet. Stilisztika: 0 Szóismétlések, semmitmondó, üres, rosszul használt kifejezések, töltelékszavak, értelmetlen káromkodások. Egyediség: 3 Egyedi volt az tény.. Eredetiség: 3 Eredeti is... Kapcsolódás 2 Finom és stílusos utalások Larkinor szigetének legnagyobb híreire, és a legjobb újdonságok bemutatására. Ja nem, nagyon nem... Félelem a mocsaraktól tartalom: 3 A történet és a kidolgozottsága jó. egyébként se füle, se farka, se mérete. Stilisztika: 7 Jó szerkesztett, kidolgozott, formázott, pár fölösleges mondatrésszel és töltelékkel csúfítva. Egyediség: 3 Egyedinek nem mondanám. Eredetiség: 2 Eredetinek sem. Az egyik legklisésebb történet, amit olvastam. Kapcsolódás 0 Köze sincs Larkinorhoz Összesen 15 Kolt története tartalom: 8 A történet kerek, egész csattanós Stilisztika: 7 Jókaisan indul, de időben átvált egy könnyedebb, olvasmányosabb stílusba. Egyediség: 6 Bármely fantasy könyvben megállná a helyét, sajnos ez az ötletdússág kárára is ment. Eredetiség: 4 Ami negatív benne, az az állandó deja vue érzés, az első történetíró pályázat egyik történetéből. Kapcsolódás 10 Világ, szereplők, minden stimmel. Összesen 35 Larkinori titkolt akták tartalom: 5 A történet elég zavaros, nem lineáris, mindenesetre kidolgozott. Stilisztika: 8 A szófordulatok, a szóhasználat jó, összeszedett, választékos. Egyediség: 6 Bármely fantasy könyvben megállná a helyét, sajnos ez az ötletdússág kárára is ment. Eredetiség: 7 Bármely fantasy könyvben megállná a helyét, sajnos ez az ötletdússág kárára is ment. Kapcsolódás 9 A helyszín, szereplők mellékesen említett dolgok passzolnak, egy-két csúsztatás szerepel, azt betudtam alkotói szabadságnak. Összesen 35 | |
| Mr_Wolf | 2013-01-10 16:39:02 |
| Kolt története - negyedik felvonás
VI. rész – 10 évvel később 10 év telt el az Új központ lerombolása óta. Karvas már rég halott volt. Későn derült ki róla, hogy paralízises, a papok sem tudták már megmenteni. Kolt nagy legénnyé érett és kitűnő harcosnak bizonyult, bár titokban gyakorolta a mágiát. Több aréna küzdelmet is megnyert, valamint túl volt néhány kisebb kocsmai párbajban is, melyeket megnyert. Furcsa mód a mágiát is bevetette néha a küzdelmeiben, mint megtévesztést. Ezt a nagybátyától tanulta meg hogyan, milyen módszerekkel lehet az ellenfelet becsapni, megtéveszteni. Egy nap a már harmincas éveiben járó Edo meglátogatta régi barátját, Gyurgyó mestert, a kocsmájában. Beszélgettek mindenféléről. Az ikertestvéréről hogy bűnöző lett és bújkál, a hoolgeeri csatákról, valamint a thordi ütközetek is szóba kerültek. A bárpult végén ülő öregnek fizetett Edo egy bort, amit eddig sosem tett. Az öreg hálálkodni kezdett majd belekezdett egy mesébe: - Tudod fiam. Volt Hoolgeeren sok évvel ezelőtt egy ifjú harcos, aki rövid idő alatt lecsúszott a bűnözők sorába, mert nem értették meg és nem foglalkoztak vele. Rablóvá, fosztogatóvá lett. Egy csaló, de duelben nem tudták megverni, mert nagyon jó harcos volt. Szemére vetették, ha ilyen tehetséges harcos, miért nincs a fronton, és segít megállítani az inváziós sereget. Jó ötletnek tartotta, hogy ismét harcoljon. A legszebb páncélt vette meg és szablyát is csináltatott magának. Csillogott villogott. De rossz útra tért. Larkinoron és Hoolgeeren sem ismerte el senki, miért is harcolna értük? Még a hoolgeeri palota melletti kocsmai betörésbe is belekeverték. Rossz útra tért, és beállt az inváziós hadakhoz. Állítólag egy híres kovácsot is megmérgezett, majd a papokat lefizetve paralízisesnek állították be. Valami N betűs neve van, talán Noresz vagy Norton …áhh nem fog már úgy az én agyam. Mindenesetre fiam jegyezd meg a tanulságot… Edo ledöbbent azonnal ráismert a harcosra. Ez nem lehet más, mint Nort. Elköszönt Gyurgyótól és rohant haza hogy Koltot felvilágosítsa az eseményekről. Kolt épp az ágyán ült és tisztította az alsóneműit, amikor rátört Edo. - Kolt, gyere Gyurgyóhoz, most azonnal. Ezt hallanod kell! Kolt így is tett. Benyitottak a kocsmába, de az öreg nem volt sehol. Leültek egy asztalhoz és két brandy mellett elbeszélgettek. Kolt is ráismert mesterére, de nem akart hinni a fülének. Az ajtó nyikorogva kinyílt és betoppant egy köpenyes alak, csuklyáját lehajtotta és már fel is ismerték. Nort volt az. Kolt felugrott az asztaltól és rárivallt: - Nortius Nortovics! Kihívlak egy duelre! Itt és most, a kocsma előtt. - Na de Kolt, kérlek. Gondold át, mit beszélsz. - Életre-halálra! Itt egyikünk ma meghal. - Micsoda? - Jól hallottad te gyilkos. - De hát te miről beszélsz? - Már megint megjátszod magad mi? Kiállsz ellenem, avagy sem? - Öhm…rendben, elfogadom a kihívást. De Kolt. Tanítványom. Fiam, biztos vagy benne? - Igen! – Kolt szeme vérben izzott. - Legyen hát. Most kiderül, hogy a tanítvány képes-e legyőzni mesterét. Azzal kimentek a kocsma elé. Nort levette a köpönyeget és elővette párbajtőrét. - A szablyáddal küzdj! Amivel megölted Razudot! - Kolt! Én nem öltem me…különben is szablyám nekem sosem volt csak kölcsönbe, de honnan… - Elég! Harcolj! Kolt előrántotta párbajtőrét és megindult mestere felé. A szeme közé célzott szinte már el is érte, de az utolsó pillanatban Nort elhajolt és védte a támadást. Hihetetlen sebességű csapást indított Nort lába felé, aki felugrott, majd visszaérkezve a földre egy lábsöpréssel kiszedte a lábát Koltnak, aki a földre esett. Nort arrébb tolta lábával Kolt tőrét és a fejének szegezte a pengét. - Biztos hogy életre-halálra? – Nort barátságosan mosolygott Eltette tőrét és hátat fordítva elindult. Kolt felpattant és rákiáltott: - Azt mondtam életre-halálra! – és neki iramodott. Nort megfordult és egy laza mozdulattal arrébb ugrott. Kolt látta, hogy le kell nyugodnia. Koncentrált majd a földvarázslat erejével egy kavicsot emelt fel a földről az ellenfele mögül, majd a fejéhez vágta. Nort fejéhez kapott, teljesen váratlanul érte ez a támadás. A következő pillanatban pedig egy éles és hideg tárgyat érzett a szívében. Térdre rogyott és megpróbált értelmesen beszélni: - Khi…ki.kitűnő harcos va… vagy Kh…kh…Kolt. De…De miért ke…kellett kihívnod? - Megölted apámat és Razudot is! Te gyilkos! - Nem…nem én tettem – suttogta, majd oldalra dőlt és meghalt. Mindenki értetlenkedve nézte a történteket. VII. rész – Epilógus Edo elégedetten mosolygott az ifjú harcosra. Az öreg is előkerült a kocsmából és közölte majd tudakolódni kezdett: - Mi volt ez a felfordulás? - Áhh csak egy közönséges párbaj. A hoolgi rabló immár halott – válaszolt Edo. - Rabló? A Nortius családból senki sem tér rossz, útra. Ha mégis az halállal lakol. De nem ő volt a hoolgi rabló. Hanem az ikertestvéred és egy másik szenny alak aki mágusnak adja ki magát, Razud Edo előtt hirtelen leperegtek a múlt eseményei: amikor Hoolgeeren laktak, amikor az ikertestvére azt mondta hogy egy mágus barátjával elmennek éfjélkor a kocsmába és másnap hallotta hogy a kocsmába betörtek, amikor Nedo búcsúlevelet hagyott mert elutazik Larkinor szigetére. Azt írta többet nem harcol és beáll papnak. Arra is emlékezett, hogy Razud jól ismerte, Nedo testvérét. Edo már mindent értett. De most jött csak a neheze. Elmondani Koltnak az igazságot. Írta: Noresz | |
| Mr_Wolf | 2013-01-10 16:38:32 |
| Kolt története - harmadik rész
IV. rész – Az ostrom Bormil elővette hatalmas íját, és egyszerre két nyílvesszőt is ráhelyezett majd célzott. Kinézett magának egy kisebb vörös lándzsás csapatot. Izmai szinte pattanásig feszültek, a még halvány napsugarak rávilágítottak dagadó karjára és az izzadságcseppek csillogtak a larkinori harcos izmain. Majd elengedte a nyílvesszőket. A két nyílvessző egy úton párhuzamosan haladt, majd külön útra tértek. Az egyik nyílvessző egy vörös lándzsás hasát szúrta át, a másik pedig egy vörös fejszés koponyáján át lyukat fúrva állt bele a földbe. Razud az északi tornyot védte. Bár a gyerekeknek tilos volt a toronyban tartózkodni, Kolt még is ott lábatlankodott és csak ámulni tudott mestere és a többi mágus varázslatain. Hatalmas falétrákat próbáltak az ostromlók a falnak támasztani, mind sikertelenül. Egy köpésnyire kis hősünktől valahogy még is sikerült egy létrát támasztani a falra, a védők minden erejükkel próbálták meglökni a nehéz létrát, de az íjászok hamar levadászták aki ezzel próbálkozott. Kolt segíteni akart és odament a létrához. Razudnak egy látomás villant át az agyán és a megérzésére hallgatva odaszaladt és arrébb lökte Koltot. Kolt megmenekült, de Razud nyakába egy nyílvessző fúródott, néhány pillanatig állt majd elernyedt és lerogyott a kövezetre. A kis Kolt nem hitt a szemének. Próbálta az élettelen testet feléleszteni, gyógyvarázslatokat is elmondott, de mind hasztalan volt. Edo szaladt oda és felkapta a fiatal mágust, majd bevitte az erődbe. Ráparancsolt, hogy egy tapodtat se mozduljon. A kis varázsló könnyeivel küszködve egyezett bele tanácsába. Edo elindult megkeresni Karvast, aki a fiát kereste. Az északi tornyot szinte teljesen elfoglalta az inváziós had. Ezt látván Bormil kiadta a parancsot, hogy a kapualjban lévő mágusok segítsenek az északi toronynál. Hirtelen Bormilt egy nyílvessző találta el a bal vállánál, majd néhány pillanattal később, még egy találat érte, ezúttal a másik vállába. Bormil a fájdalomtól összeesett. Fektében letörte a nyilakat, majd arra lett figyelmes, hogy egy létra két végét látja a várfalnak támaszkodni. Próbálta figyelmeztetni a mögötte lévő legközelebbi harcost, de hangja elcsuklott. Minden erejét összeszedve valahogy feltápászkodott, majd mikor felemelte tekintetét a harcos előtte feküdt, fej nélkül. Egy kék fejszés pedig a kezében tartotta a levágott fejet. Bormil kihúzta kését és amilyen erővel csak tudta elhajította. A fejszést a két szeme között érte a penge. Még ránézett Bormilra, majd összecsuklott. Bormil megfordult és egy közeledő lándzsahegyet látott, ami a hasába fúródik. Egy arany lándzsás volt az. A támadó vigyorgott és kihúzta belőle a lándzsát, majd fejbe rúgta a térdelő parancsnokot. Bormil elterült, majd meghalt. Edo eközben megtalálta a kétségbeesett apát és az erőd felé vették az irányt, amikor egy hatalmas csattanást hallottak hátulról. A kaput betörték. Mielőtt beszaladtak volna az erődbe Edo még visszapillantott és mintha Razudot látta volna harcolni egy ismerős kinézetű alakkal. Elmondta a többieknek, de ők nem hittek neki. - Biztos megint hallucinálok – gondolta és bezárta az erőd kapuját. Szétnézve több száz rémült arcot láttak, nőt, gyereket, öreget egyaránt. Edo elvezette Karvast a kis Kolthoz. Karvas emlékezett, hogy van egy csatorna mely kivezet az erődből, de a járat túl szűk és nem biztos, hogy ennyi embert időben meg tudnak menteni. Úgy döntöttek, csak hárman mennek, hisz az embertömeg leleplezheti őket később és hátráltatná is őket. Razud eközben feleszmélt (csodával határos módon). Kiszedte nyakából a vesszőt és megállapította, hogy mindössze néhány centin múlott az élete, valamint a mágia erejének is köszönheti, hogy még él. Megpróbált felállni, de nagyon gyengének érezte magát. Körülnézett és látta, hogy az inváziós had az erőd kapuja felé veszi az irányt. A déli toronyra nézett és látta, hogy ott még javában áll a harc, de túlerőben vannak az ostromlók. A keleti és nyugati torony már nem volt a helyén, a katapultok és a mágusok lerombolták. Az északi torony ahol tartózkodott egy árva lélek se volt. Mindenfelé vér és hullaszag terjengett, majd megpillantott az egyik létrán egy csillámló sisakot felfelé haladni, amit egy ismerős arc követett. Teljes csillám vértezetben egy skivei fejszével az oldalán és larkinori szablyával a kezében. Ott állt előtte a harcos, jó 10 méterre. Szinte elvakította Razudot a páncélon megtörő napfény. A várfalnak kapaszkodva feltápászkodott és a falnak dőlve kémlelte az előtte álló, angyalnak tetsző alakot, aki most észrevette. Sajnálkozó, megvető vigyorral indult meg Razud felé. Razud megérzései azt sugallták fusson, de nem tudott. Próbált egy hatalmas tűzgolyóval támadni, ám a tűzgolyó helyett csak egy szikra pattant kezéből. Majd légmágiával próbálkozott, hátha le tudja lökni a vékony peremről. Ez a terv is kudarcot vallott. Razud beletörődött sorsába, megadta magát az „angyalnak” és becsukta szemét. Egy hangos robajra kinyitotta még a szemét, látta, hogy bezárták az erőd kapuját. Az „angyal” már előtte állt, majd a feje fölé emelte szablyáját és lesújtott Razud fejére. Eközben Karvas, Kolt és Edo hamar megtalálták a csatornát. Undorodva és kezüket a szájuk elé tartva védekeztek a bűz ellen. Fáklyát gyújtottak, majd elindultak térdig gázolva a szennyben. Néhány perc elteltével megtalálták a kijáratot és felmásztak a létrán. Az északi kaputól 500 méterre lehettek. Északról nem közeledett had így nem veszélyeztette őket, hogy esetleg felfedeznék őket. Karvas nehezen lélegzett és köhécselve próbált beszélni: - Menjetek nélkülem, én csak hátráltatnálak titeket. - Na még csak az hiányozna hogy miután a trágyából is kihúztunk, most itt hagyjunk. Kapaszkodj meg belém tata és indulás – mondta Edo. Azzal elindultak az észak-nyugati kikötő falu felé. V. rész – Egy új álom Másnapra meg is érkeztek. A kikötőbe érve azonnal hajót kerestek, amely elviszi őket Larkinorra. Az egyik hajó mellett egy ismerős alak állt a lova mellett, aki épp páncélját tisztította a rátapadt piros festéktől, vagy vértől. Nort volt az. Az üdvözlés után Nort felajánlotta segítségét, ő is Larkinorba tartott. Miközben a csillámló páncélját tisztogatta, az ostromról érdeklődött. Edo felvilágosította: - A várat elfoglalták, Razud a helyi parancsnokkal és kitudja még hány bajtárssal a csatába veszett. Béke poraikra. - Igen, igen béke poraikra. Hogy is mondtad? Razud meghalt? - Igen - Egész biztos? Tudod a mágusok képesek feléledni, és csodákat művelni. - Igen meghalt. - Sajnálom, nagyon jó barátom volt. Egy igazi bajtárs. - Ahogy mondod. - Akkor úgy látom, a mi kis mágusunknak új tanárra van szüksége. - Valóban. Lehetsz te a tanára, ha akarod, taníthatod harcolni. - Már hogyne akarnám. Elvégre rokonok vagyunk. Néhány nap alatt Larkinor déli kikötőjénél partra szálltak. A közelben lakást béreltek, Edo pedig a Mágus-negyedbe költözött. A kis Kolt bár nem szívesen fogadta eleinte új tanárát, később megbékélt a gondolattal és szoros barátság szövődött köztük. | |
| Mr_Wolf | 2013-01-10 16:37:52 |
| Kolt története
Szemelvények a Hoolgeer krónikái című műből - második rész III. rész – A kiképzés kezdete Razud úgy döntött nem kockáztat és elkerüli az erdőt. A patak mentén haladtak tovább a völgyben. Kolt mindvégig Razud sarkában járt és ezt Karvas nem nézte jó szemmel. A csapat kiért egy földútra, innen már csak az utat kellett követniük és megérkeznek az Új városba. A Nap lemenőben volt, és már a horizonton piroslott az égitest. Ezt a látványt egy sötét alak törte meg a távolban. Razud nem tudta eldönteni, hogy barát vagy ellenség. A biztonság kedvéért félreállította a csapatot. Már intézkedett volna amikor Nort oda ügetett mellé és annyit mondott félvállról: - Majd én elintézem – azzal elvágtatott. Razud ráhagyta és addig is a kis Kolttal tudott foglalkozni. Félszemmel (elvégre a mágusok képesek erre) persze mindvégig Nortot és az idegent figyelte. Hirtelen az idegen egy hatalmas pofont adott le Nortnak, majd felsegítette. A karaván tagjai nem tudták mire vélni a dolgot, majd Nort intett a csapatnak, hogy semmi vész, jöhetnek. Amint odaértek Razud kérdőre vonta az esetet, hogy miért is pofozta fel az egyik vezérét. Utólag kiderült, hogy a termetes sötét alak, egy larkinori harcos (akikkel ha packázunk nem jár jól az ember, lehet az hoolgeeri, artini vagy akár skivei). A nevét nem árulta el az ismeretlen, csak annyit árult el hogy felderítőként tevékenykedik Hoolgeeren. A pofon pedig egy régi fogadás miatt történt, amit Nort nem tartott be és így „fizette” meg az árát. Razud viszont azonnal a lényegre tért és közölte az eseményeket: - Kedves Felderítő. Rosszul álla szénánk. A larkinori segéd szállítmányok nem érkeztek meg. Talán kalózok fosztották ki a hajókat, de még is különös hogy egy kiló kenyér vagy fegyver sem érkezett meg. Nagy szükségünk van mind az élelmiszerre, mind a fegyverre. - A front hogy áll? A sánc bírja még? - Miután a dokkot elfoglalták Keleten, a sáncot sikeresen védtük. De az utánpótlás híján, visszább kellett vonulnunk. Majd fél éve védtük a sáncot, de semmilyen szükséglet nem érkezett Larkinorból. Thord-Artinból is küldtek felderítőket, ígérgettek fűt-fát, de abból se lett semmi. - Úgy érti, feladták a sáncot? - Fel. A városba is betörtek már, mi még el tudtunk futni, illetve láttunk kisebb csapatokat Északra menekülni. A város mostanra már valószínűleg romokban hever. A Felderítő meglepődött: - És ennyien maradtak? - Mint mondtam Északra is menekültek, de az a csapat se sokkal nagyobb, mint a miénk. - Merre tartanak? - Az Új központ felé. Bár az ottani erődítmény jóval kisebb, mint a keleti, te talán kitart, amíg megérkeznek a segédhadak. Persze ha egyáltalán úton vannak. - Úton, úton… - motyogta - Velünk tart Felderítő? - Nem. Ha valóban ez a helyzet, akkor azonnal visszautazok Larkinorba. Ezt a hírt azonnal közölnöm kell a királlyal. A városba érve egy kis lakást bérelt Karvas. Kolt próbált minél több időt tölteni Razuddal és már látványosan fejlődött. Nort továbbra is rosszaló tekintettel nézett Razudra, majd egy nap bejelentette, hogy elutazik az észak-nyugati kikötővárosba hogy megkérdezze mi hír van a Felderítőről. A többiek is helyeselték döntését. Így teltek a hónapok. Lassan már fél év is eltelt azóta, hogy a kis Kolt megkezdte első mágia leckéjét. Amikor hírtelen zászlókat pillantottak meg a távolból. Kétség sem fért hozzá, hogy az inváziós hadak erre tartanak. A hely főparancsnoka egy larkinori harcos volt, talán az egyik legjobb Hoolgeeren. Bormilnak hívták és kiadta a parancsot a teljes harckészültségre. A reggeli felkelő napot sötét felhők kezdték eltakarni. Bormil a tornyokba és a falakra vezényelte mindössze 600 fős hadseregét, szemben a több ezres lándzsás, fejszés és démonlovagokból álló hadsereggel, melynek élén egy zsarnok állt. Megkezdődött az ostrom, az utolsó hoolgeeri vár ostroma. | |
| Mr_Wolf | 2013-01-10 16:37:06 |
| Kolt története
Szemelvények a Hoolgeer krónikái című műből - első rész I. rész – Egy vonuló hangyacsapat A nap magasan jár, néhány felhőt leszámítva gyönyörű tiszta égbolt tárul szemünk elé. Ha tovább vizsgáljuk ezeket a csodálatos déli órákat bizony akaratlanul is észreveszünk egy-két oda nem illő fekete pöttyöt. Nem kell sokat találgatnunk, hogy mely madárfaj képviselői ezek a károgó, fekete szemű, mocskos tollú állatok. Ha egy isteni személy lepillantana az égről, megértené, miért köröznek ezek az ocsmány varjúk a csodálatos napsütésben. Néhány mérföldnyivel arrébb letekintve, egy kopár hegyvidéket láthatunk, és egy völgyet ahol egy vonuló csíkot fedezhetünk fel. Akárcsak a hangyák, szépen libasorban haladnak előre, a kisebb-nagyobb dombok, hegyek, hegyvonulatok között lavírozva. Talán egy kereskedő karaván lehet, vagy egy nagyobb felderítő osztag, melynek száma 40 és 50 közé tehető. Néhány lovas áll az élén, és a kis csoport végén is lovasok kullognak. A csapat közepén egy szamár is fellelhető melyet a gazdája vezet kantárszáron. Ezen a szamáron ül egy kisfiú, mindenféle lovaglásra alkalmas eszköz nélkül, csak úgy nyereg nélkül, szőrén megülve a szamarat. Tekintete vidám és a gyermeki kíváncsiságtól ég a szeme, ahogy szinte issza édesapja szavait, aki mellette lépdel, vezetve a patás állatot. Karvas, mert ez volt a becsületes neve a papának, egy kedves ábrázatú, daliás férfi lehetett valaha, ez meglátszik járásán is, ahogy büszke léptekkel halad a talajon. Ám mégis mintha valami hatalmas teher nyomná a szívét, és azzal könnyítene lelkén, hogy különböző meséket mond a kisfiának. A karaván egy kisebb barlangnál telepedett le hogy kipihenjék a vándorlás fáradalmait és megbeszéljék a további teendőket. A barlang mellett pedig egy kis patak csörgedezett, két fa hűs árnyékot adott, ahol az eddig a csoport élén haladó két ifjú leszállt a lováról. Lenyergelték a lovakat és kikötötték a két fához őket. A négylábúak egyből a csermelyhez lépdeltek, hogy szomjukat oltsák ezen a forró nyári napon. A két ifjú is jó nagyokat kortyolt a patak vizéből, feltöltötték kulacsaikat, majd beszélgetésbe elegyedtek: - Drága barátom! Nézz körbe! Nem haladhatunk tovább ilyen gyorsan, az állataink se bírják nemhogy az öregeink. - Igazad lehet Razud, de ha még életben szeretnénk eljutni a városba, akkor tartanunk kell a lépést. - Akkor is tekintettel kell lennünk mindenkire. Rajtunk és Edon kívül mindenki öreg, vagy még a kamaszkort se érte el. Erről jut eszembe, hol van már megint Edo? - A csapat végén láttam az édesapjával beszélgetett, azonnal idehívom, hogy megbeszéljük a menekülésünk további részleteit. Eközben a borostás arcú Karvas csak a fiával törődött. Nem érdekelte őt hogy hová is menetelnek, az nem az ő dolga volt. Ő volt a hajdani város egyik leghíresebb kovácsa és minden vágya az volt hogy Kolt, a fia, a nyomdokaiba lépjen. A kis kovács sarj már többször kérdezősködött afelől hogy miért is kellett elhagyniuk Hoolg városát, de Karvas mindig kitért e kérdés elől. Általában azt válaszolta, hogy csak túrázni mennek a hegyekbe. De most úgy gondolta nem hazudhat többet fiának és elmondja az igazat. - Fiam, egy nagyon fontos dologról szeretnék beszélni veled. Többek között arról is hogy most miért nem lehet velünk édesanyád. A kisfiú tágra nyílt pupillákkal várta az örege újabb történetét. - Kolt, erősnek kell lenned és meg kell értened, hogy a drága édesanyáddal, Salviaval nem találkozhatunk többé. Nem túrázni jöttünk a hegyekbe, ugyanis menekülnünk kell mert az inváziós hadsereg már Hoolg városát ostromolták. Te nem tudhatod, talán nem is hallottál róla, de édesanyád a keleti kapunál dolgozott, mint kovács. Tudod sokszor mutattam neki hogyan is kell igazán jó kardot készíteni, és mivel a város híján volt a jó kovácsoknak így nőket is befogtak munkára, legyen az bármilyen megerőltető. Én éppen a palota melletti erődben dolgoztam, amikor meghallottam az első robajokat. Azonnal kiszaladtam az útra és rohantam a keleti kapu felé, amikor is Razuddal találkoztam és ő közölte velem, hogy édesanyád meghalt. Nem akartam hinni a fülemnek, de áttekintettem a válla felett és láttam hogy a kis kovácsviskó romokban hever. Majd egy újabb katapult lövedéket pillantottam meg. Sokkolt a látvány és Razud ébersége megmentett minket. Futás közben azt mondta, hogy szedjek össze minél több ismerőst és vigyem őket a déli kapuhoz. Így is tettem és ezért nem hagyhattam, hogy minden játékodat magaddal hozd, mert nem lett volna rá idő. Sajnálom Kolt hogy ezt kell hallanod de ez az igazság. Kolt könnyező szemmel és halálsápadtan állt. Gyöngyöző szemeiben még látszódott némi kétely és nem hitt édesapjának, de kénytelen volt beletörődni az igazsába. Édesanyja, akit talán jobb kovácsmesternek tartott mint édesapját, Salvia, a példaképe nincs többé. Majd letörölte könnyeit és az apja szemébe nézett, elcsukló hangon bosszút esküdött és Karvas szemébe nézett, aki talán maga is meglepődött fia elhatározottságán, hisz még csak 11 éves volt. - Apám. Az életemre esküszöm, hogy nem leszek kovács és addig nem nyugszom, míg meg nem fizetnek tettükért azok a barbárok! Legyenek bármilyen erősek és kegyetlenek én annál jobban vágyom a bosszúra. Karvas nem hitt a szemének és fülének. Nem tudta mire vélni a dolgot, de még mielőtt bármilyen választ is mondhatott volna fiának, már késő volt és csak a sebesen lépkedő apró lábakat látta. II. rész - Kovács, mágus vagy harcos? Kolt egy percig sem gondolkozott következő lépésén, azonnal a vezérekhez sietett. Razud, Nort és Edo épp azt fontolgatta, hogy a patak mentén haladjanak-e vagy átvágjanak a kis erdőn, ami bár rövidebb, még is rejt némi veszélyt. Razud éppen belekezdett volna mondandójába, amikor azt vette észre, hogy valami rángatja a mágusköpenye végét. Megfordult és látta, hogy a hozzá képest apró Kolt volt az. Razud kérdését meg sem várva azonnal a lényegre tért. - Razud mester! Kérlek taníts meg engem is a mágia minden csínjára, szeretnék én is hatalmas mágus lenni mint te! - Ugyan kis barátom. Te egy kovács fia vagy, méghozzá az egyik legjobb kovácsnak. Azt mondják róla még Larkinoron sem találnak nála jobb kovácsot. Az ő nyomdokaiba kell lépned, hogy így segíthess a harcosainkon. - De Razud mester! Én, én…én meg akarom bosszúlni azt amit az édesanyámmal, Salviával tettek, a keleti kapunál, a katapultgolyók. A vezérek összenéztek, főleg Nort nézett bosszúsan hogy ki merte elmondani az ő unokaöccsének, hogy meghalt Salvia. Ráadásul az is bántotta, hogy nem őt kérte fel elsőnek, hogy tanítsa. Bár tény hogy Razud mágus Nort pedig harcos. Az is köztudott hogy a két barát közül egy párbajban (amire sor nem kerülhet e két, szinte már testvér között) Razud térne ki győztesen. - Kolt, tudod a mágia elsajátításához nagyon sok időre van szükség, amiből nekünk különben is kevés van most. - De egy harcost hamar ki lehetne belőle nevelni – vágta rá Nort. - Igen, igen, de nekünk jó harcosra van szükségünk, amihez szintén hosszú idő kell a megfelelő képzettség eléréséhez, ugyanakkor megfelelő tanárunk sincs…. - Ugyan Edo! Te neked is csak jár a szád. A kikötői csatánál kellett volna jobban harcolnod és végezni a földön fekvő legyőzöttel, nem pedig várni míg elmenekül. Csak álltál és néztél rá mint borjú az új kapura! Ne papolj arról, hogy milyen egy igazi harcos. Különben is, mágusnak mondod magad, de láttam már pajzs helyett mást is a kezedben. - Igazad van Nort vezér. Régen kardvívó voltam, de nem volt hozzá tehetségem. - Ahogyan a mágiához sincs! Különben meg nem a kardra gondoltam, hanem a palota mögötti kocsmai betörésre. Láttam a pajszert a kezedben! - Elég legyen uraim! – csitította őket Razud. Közben a kis Kolt nem is tudta merre forgassa a kis fejét, kire hallgasson. A nagybátyára, akit sohasem tisztelt igazán, vagy a megbízhatatlan Edora, aki talán mégis igazat mond néha? Mindenesetre tovább kérlelte Razudot: - Razud mester! Hadd lehessek tanítványod. Kérlek. Én nem szeretem a kovácsmesterséget. Tudom, édesapámon kívül csak egy kovácsunk van, de én mindenáron bosszúra vágyom. - Ám legyen, de Karvas mester nem tudhat erről. - Köszönöm! Köszönöm! Meglátod, jó tanítványod leszek, és mindig figyelni fogok és, és megpróbálok mindent jól csinálni! - Az első lecke legyen a csönd és a hallgatás, hadd beszéljük meg a menekülésünk további részleteit. - Értettem – suttogta Kolt majd eloldalazott, vissza Karvashoz. Razud közben kiadta a parancsot a karavánnak hogy szedelődzködjenek. Edo csak annyit mondott Nortnak: - Elég szégyen hogy a saját unokaöcséd, aki egy harcos és kovács családból származik, egy mágust kérjen meg, hogy legyen a tanára – Nort fogát csikorgatta, de nem válaszolt semmit. Hátat fordított Edonak és elindult a lova felé. - Különben is köztudott hogy a kocsmai betörésnél az ikertestvérem volt a ludas, Nedo. De annyira hasonlítunk, hogy nem neheztelek rád, amiért összetévesztettél vele. Csak annyiban különbözünk hogy ő tud bánni a fegyverrel. Ja, és még valami. Nort, ugye mindketten tudjuk, hogy a betörésnél ketten voltak, mert a kocsma zárját egyedül nem lehet felfeszíteni, ahogyan azt is tudjuk, hogy Nedoval mindig is jó kapcsolatban voltál. Nort megállt, ökölbe szorította kezét. Majd felmérte a terepet és végül úgy döntött vállat von és továbbáll. | |
| Mr_Wolf | 2013-01-10 16:09:09 |
| Félelem a mocsaraktól - második rész:
Az ösvény hosszan kanyargott, de könnyebben járható szakaszra terelte őket. A két őr itt már kivont karddal haladt és a magasabbiknál volt egy tartalék is, ha komolyabb harcba keverednének, jól jöhet a harmadik fő segítsége. Fodrozódni kezdett körülöttük a víz, egyre erősebben. Megálltak, mozdulatlanul várták mi fog történni. Hullámokat vert a víz alatti sodrás és a szél is felkerekedett. Egy örvény alakult ki hármójuk között, amitől azon nyomban elhátráltak. Kapkodták a fejüket minden irányba, a pánik szinte hatalmukba kerítette őket. Egy ocsmány, szárnyas alak bukkant elő a kéken ragyogó tűzfalból és elragadta a hozzá közelebb álló (az alacsonyabb) őrt és a levegőbe emelte. A másik, kardjával abban a pillanatban utánuk kapott, de csak a levegőbe tudott vágni vele. A lény karjai közt vergődő üvöltve kapálózott. Hirtelen fordult egyet a lény és az örvénybe vetette magát hatalmas sebességgel, áldozatát magával rántva. Ekkor kisimult a víztükör és beállt a szélcsend. Kiáltozott társa után, továbbra is rémülten. Csapkodta a vizet, hátha a közelben vannak még. Nem történt semmi. A tűzfal továbbra is mutatta az utat. „Tovább kell mennünk, vagy mi is itt veszünk oda.” Az idegen mostanra lehiggadt, megértette, hogy nincs mit tenni. Az őr ránézett és előhúzta a másik kardot. „Nem sokra megyek veled, ha te is meghalsz.” Átnyújtotta neki. Elértek a tűzből épült útjuk végére. Az idegen elejtette a kardot és fejéhez kapott. Kálváriája kezdődött előröl. „Ez az utad vége. Amint megérted miért, rájössz: többé nem hagyhatod el ezt a helyet.” Mennydörgő robajként visszhangzottak a szavak a fejében. Az őr felvette a másik kardot és készenlétbe helyezkedett a térdeplő idegen mellett. „Elfojtod az igazságot. Emlékezz.” Egy emlékkép villant az idegen elméjébe, a hajón áll éppen. A közelgő vihart nézi a legénységgel együtt. Egy hajót látnak a hullámok közt elsüllyedni, azok üvöltéseit messzire sodorja szél. Csend borul a legénységre. Az idegen utasítást ad, miszerint vágjanak át a viharon. A többi matróz felhördül ezen, ellenszegülnek. „Ők nem tudhatták miért lenne bármi okod, egy öngyilkos vállalkozásra.” A kormányos más irányba vezérli a hajót, az idegen felszalad mellé és elrántja onnan, be a tengerbe. Visszafordítja a hajót és azt mondja, átvágnak rajta bármi áron. „Mi lesz a menekültekkel?” Zengett a hang fejében. Mi lesz a menekültekkel, kérdezi egy matróz, pillanatokkal a viharba való megérkezés előtt. Az idegen azt válaszolja, azok nem menekültek. Hullámok dobálják a hajót és szél tépi a vitorlát. Kevesen bírják tartani magukat. A hajó végül egy sziklának ütközik, szétreped az oldala és felborulva süllyed el. A hallucináció vége tért, az idegen ezúttal is a földön fekve végezte. Újabb szárnyas lény tűnt fel, jóval nagyobb, mint a korábbi példány. Az őr neki esett mindkét karddal. Karcolásokat tudott rajta ejteni, többet nem, mert gyors volt az ellenfél. Ez ment még pár percig végül a lény megunta és egy tüskét lőtt az őr felé. Az kitért előle az utolsó pillanatban, de szinte rögtön vetődhetett tovább. Tüskék egész sora zúdult rá az égből. A lény közelebb repült hozzá, eközben az őrnek is volt ideje összeszedni magát. Felemelte két kardját, a kelleténél nehézkesebben a fáradtságtól. Újabb tüske röppent felé, ami ezúttal eltalálta őt. A vállához kapva terült el a földön és felkiáltott a fájdalomtól. A lény fölötte állt meg a levegőben, lecsapni készült. Az őr feltartotta a kardot annak reményében, hogy a lény egyenesen a végzetébe száguld. Nem volt rá szükség. Narancssárga lángtenger vonta körbe a dögöt, gömbformába zárva. Az idegen volt az, hason fekve, kezét az ég felé tartva árasztotta magából a tüzet. A szárnyas lény elhamvadt. Fekete pernye maradt utána, a levegőben szálingózva. Az őr döbbent arccal nézett az idegenre. Utóbbi felállt a földről lassan elhaladt az őr mellett, aki mindvégig őt figyelte, majd megkérdezte: „Ki vagy te?” Ránézett a másik és azt válaszolta: „Én hozom az őrületet, a káoszt. Én hozom a halált.” Egy barlangbejárat várt nem messze. Megtámaszkodott az oldalfalán, tüzet gyújtott a kezével és bevilágított vele a barlangba. Groteszk látványt nyújtott az elé táruló kép. Pikkelyes, kékeszöld lények egész hada sorakozott odabenn, egymásra torlódva. Visszatért az idegen minden emléke. Ahogy beterelik ezeket a szörnyeket a hajó gyomrába. A másik hajó, amit láttak elsüllyedni: az volt a feladatuk, hogy az idegen által vezérelt hajóra támadjanak, ekként szabadulva meg a legénységtől és fölösleges kíváncsiskodástól, azonban a tervbe nem várt hiba csúszott a vihar miatt. A sötét alak, aki kihúzta a partra szintén az egyik általa szállított lény, ugyanaz, mint amelyik beszélt hozzá gondolataiban. „Soha nem jutsz be a városba. Még egyszer biztosan nem.” Az őr volt szólt hozzá, oda kúszott, a barlang közelébe, habár eléggé szenvedett sérülése miatt. „Ezért használom fel a te ruhád és páncélod. Többé nem lesz rájuk szükséged.” Kivette a kecskeszakállas kezéből a kardot és oldalba szúrta, így a kiömlő vér nem látszott meg a páncél alatt. A lények előmerészkedtek a barlangból és felsorakoztak az idegen köré. Az annyit mondott: „Mikor jelt adok, elözönlitek a várost. A kapuk nyitva lesznek.” Elrakta a kardot, körbenézett és a lények tekintetétől kísérve elindult a város felé. | |
| Mr_Wolf | 2013-01-10 16:08:46 |
| Félelem a mocsaraktól - Első rész
Félelem a mocsaraktól Kivénhedt falak repedéseibe kapaszkodnak a tömegek, felmásznak rajta, és egymást tapossák a réseken át beszűrődő látványért. Az ismeretlen utáni vágyak megmérgezték őket a félelemben töltött évek során. Erőszakossá és bizalmatlanná lettek. Minden, ami átmegy a város kapuin – mindegy melyik irányba – nem leli örömét benne. Akár a lelkét vagy a testét, de hamar megtörik az újonnan jött vagy éppen távozó kíváncsiskodót. A szürke, önmarcangolással töltött hétköznapok egyszerre csendesek és nyugtalanok. Habár Larkinor lakóinak sosem volt nyugodt élete, de egy, a közelmúltban történt különös esetek közül, végérvényesen megtörte a lakosok nagy részét, ha egyáltalán életben maradtak. Néhány héttel korábban egy rongyokba tekert alak érkezett a városba, sár folyt róla mindenhonnan. A városfal egyik mellék bejáratán át engedték be és azonnal egy sikátorba taszították őt a kapuőrök. „Miként élted túl?” Szegezték neki a kérdést és válasz sem maradt el: „Valaki kihúzott a partra.” Ettől féltek. Mindkét őr arcán a gyanakvással vegyes rémület futott át. „Honnan jöttél?” „Nem emlékszem... a vihar előttről semmire.” A megelőző éjszakán hatalmas vihar volt a tengeren, a hullámok összemosódtak az éggel, amiből eső záporozott, addigra már egy hete folyamatosan. Újabb menekülteket vártak északról, de a hajójuk nem bírta a megpróbáltatásokat. Utoljára délnyugat felől látták a hajót, ahol a mocsarak vannak. Értelmetlen lett volna felkutatni őket, mert, ha nem a tengeren, akkor a parton haltak meg. Pár koszos goblin jött oda kíváncsiskodni, de az egyik kapuőr félre rúgta őket, mintha tárgyak lennének. Azok haragtól üvöltözve és krákogó hörgéssel álltak odébb. Az újonnan „jött” felnézett vendéglátóira. „Nem bíznak bennem, ezt megértem, de nem emlékszem pontosan mi történt. Se arra, ki vagy mi volt az, ami megmentett.” A hozzá közelebb álló őr – magasabb a társánál, erős izomzatú, kecskeszakállal – letérdelt elé és suttogva szólt hozzá, miután körbenézett. „Ezen a helyen semmi sem történik véletlenül. Bárki is húzott ki a partra, annak célja volt vele.” „Vagy egyszerűen jóindulatból tette?” „Aligha.” A sárral borított férfi felnézett a másik őrre, aki azt mondta: „Gyere, kerítünk neked szállást az éjszakára”. Egy tömlöcbe zárták be, némi étellel. Ágy, deszkákból és egy szűk rácsos ablak fogadta. Többre nem is számított igazából. Egy darabig fel-alá sétálgatott a cellában, időnként evett pár falatot. Később lefeküdt az ágyra. A falra vetülő holdfény vonta el a figyelmét, abban kereste a választ megpróbáltatásainak végeérhetetlenségére. Ha tényleg szüksége van rá, annak, aki kimentette őt a vízből, miért hagyta bejutni a városba? Bizonyára tudta mi vár itt rá és ilyen vastag falak mögött nem lesz hasznára senkinek sem. Sokat forgolódott az ágyon, különféle gondolatoktól gyötörve, míg végül elaludt és az előző esti őrök pofozgatására ébredt csak fel, másnap reggel. „Ébredj, kimegyünk a mocsarakhoz.” A férfi furcsán nézett rájuk, fáradtan. A másik őr – alacsony, nagyszakállú – egy kardot nyújtott felé: „Harcolni tudsz?” Lánccsörgés zaja kísérte a kapu csukódását, ahogy áthaladtak rajta. A városon kívülre értek. „Innentől kezdve csak magunkra számíthatunk. Mi a neved idegen?” Az nem szólt rögtön. „Annak szólítasz, aminek akarsz.” Az őr elmosolyodott, csendben haladtak tovább. Már közel jártak a mocsarakhoz, mikor térdre esett az idegen és összeszorított szemekkel üvölteni kezdett, szaggatottan, zihálva. A magasabbik őr lehajolt elé, pofozgatni kezdte, hátha attól észhez tér. Az idegen elterült, mintha egész testében kínlódna. „Te láttad a vihart. Tudhatnád: ez, csak a kezdet.” Egy rekedt hang visszhangzott a fejében képeket sugallva a vihar elsöprő erejéről. „Azt hitted, mert túlélted, vége a szenvedéseidnek?” Képzeletében karok ragadták meg az idegent és egy ököl lendült felé. Csattanás hallatszott és visszatért pár pillanatra az őrök látványa, amint szólongatják. „Mire vége tér ez az egész, meg fogod bánni, hogy túlélted a katasztrófát.” Pokoli vízió tört rá, elkorcsosult lények tízezrei lepték el a város falait, harcosok különféle varázslatai világították ki az éjszakai eget, majd hirtelen abbamaradt a hallucináció. Kinyitotta szemeit az idegen, a két őr ott guggolt fölötte és rámosolygott az egyik. „Üdv újra köztünk. Mi történt veled?” Feltámaszkodott, úgy kezdett hozzá: „A lény, amelyik kihúzott a mocsárból, beszélt hozzám és képeket vetített a fejembe. A várost láttam, támadás alatt állt, minden irányból.” A két őr komor arccal összenézett. „Honnan tudod, hogy ugyanaz a lény volt, mint amelyik megmentett?” „Sejtem.” Felhúzták őt a földről. „Akkor kérdezzük meg, mit tud még erről. Emlékszel rá hol értél partot?” Nyugat felé mutatott válaszképpen. Mély levegőt vett a két őr, némi félelemmel vegyes hezitálással egybe kötve, végül elindultak, keresztül a mocsáron. Közel derékig gázoltak a sárban, az éjszakai esőzés felduzzasztotta a mocsarat. Lassan haladtak és a leszálló köd miatt egyre kevésbé látták merrefelé. „Imádkozz, hogy ne térjünk le az útról, mert az itt töltött éjszakánk az utolsó lenne.” E pillanatban kék színű lángok gyúltak körülöttük a vízen, több méter magasra csaptak, felettük nem lehetett ellátni. Hárman egymásnak támasztották hátukat, várták a folytatást. A lángok egy ponton szétnyíltak és egy ösvényt formálva terjedtek tovább. „Csak nem a megmentőd az?” Ezt az alacsonyabbik kérdezte. „Meglehet.” | |
| Mr_Wolf | 2013-01-10 16:07:03 |
| Lark Níkrám igazi legendája - Második rész:
Lark Níkrám a Lark ház első dinasztiájának egyenes ági leszármazottja volt, aki fontos szerepet töltött be a királyi hadsereg élén. Egymaga szervezte a királyi hadgyakorlatokat, haditerveket készített, és a tisztek mentális felkészítéséért is felelős volt. Az egykori uralkodói család sarjaként égett benne a becsvágy és szerette volna, ha a sziget vezetése kikerül az egyház erőteljes felügyelete alól. Igaz hívő volt, de a maga módján messziről bűzlött neki az egyház negatív hozzáállása az államérdekekhez. Meg kell említenem, hogy ebben az időszakban a zord időjárás az átlagnál is alacsonyabb termést hozott több éven keresztül, és a magas katonai kiadásoktól kezdett megcsappanni az államkassza. Níkrám és a hadvezetés többi tagja is elérkezettnek látta a támadást Skíve ellen. Az egyház természetesen nem adta áldását a hadjáratra, és a válságkezelést elintézte azzal, hogy csökkentette a hadsereg létszámát Lark Níkrám pedig a várbörtönben kötött ki. Ugyanaz a szomorú és kegyetlen sors várt rá is, mint a többi alattvalóra, aki veszélyes volt skívére nézve. Az ármánykodó papság teljesen kiszolgáltatta a szigetet. A lakosság többsége mélyen vallásos hívő ember volt, mit sem gyanítva élték mindennapjaikat az egyre elszegényedő szigeten. Csak a papság élt magasabb színvonalon és a megmaradt hadsereg harcosai. Az elküldött katonák tartalékos szerepet kaptak, zsold nem járt nekik, gyakorlatilag ellehetetlenültek. Níkrám csak bennük bízhatott. Mint írtam Lark Níkrám művelt tanult katonaember volt, aki élénk filozófiai vitába keveredett tárgyalásán. Ennek olyannyira híre ment, hogy IdeReyam szakított rá időt, hogy jobban megismerje. Élénk szócsata alakult ki köztük és a felzaklatott lelkiállapotú IdeReyam elkövette azt a hibát, hogy elszólta magát: „a skíveiek mérgétől mentem meg a népet, ha bitóra küldelek”. A kivégzés napja egyre közeledett, de Níkrám szerencsére egy új szövetségesre talált Bundygear, a tömlöcmester személyében, aki gyűlölte az egyházat, sejtette mi folyik a színfalak mögött. Minderről Idereyamnak halvány segédminiszteri gondolatai se lehettek, így ügyesen megszervezte Bundygear Níkrám szökését. A tömlöc alagútrendszerét jól ismerve ellopta magától a börtön kulcsait és könnyen kiszabadította hősünket, aki pár nap alatt tudta mozgósítani a sziget tartalékos katonáit, akik az egyház ellen és saját királyuk ellen fordultak. A skíveiek méregkoktélja ekkor kezdte szedni az áldozatait. Rohamosan terjedt a moha mérgezett spórája a levegőben. Níkrám éles elméjének és természettudományban jártasságának köszönhetően sikerült megállítani a kór terjedését, a sziget lakosságának fele ugyanakkor áldozatul esett a mérgezésnek, amit igyekezett a régi vezetés járványnak tűntetni. A főkolomposok visszamenekültek skívébe. Níkrám átvette a hatalmat a sziget felett és rövid idő alatt újjászervezte a birodalmat. Megtisztította és megregulázta az egyházat. Hívő ember volt és nagy gondolkodó. IdeReyamot elfogatta és végére akart járni az igazságnak. Hosszú évek teltek el, amíg bebizonyosodott, mi okozta a járványt. Ekkorra a szigeten béke és gazdagság honolt. Ezt a békét nem akarta megtörni az előző egyház tetteinek leleplezésével, mert tartott egy esetleges lázadástól, ami tönkre tette volna a virágzó birodalma tekintélyét, és megtépázta volna az ujjászervezett becsületes egyház intézményét. Skíve - tartva a végzetes katonai csapástól - rendszeres adófizetésben állapodott meg királyságunkkal, amelyet 50 esztendőben és évi 1 milliárd ezüstben határoztak meg. IdeReyam a várbörtönben élte hátralévő napjait, bencés szerzetesek között. II. Latatét a parszi Góth dinasztia fogadta be, vele tartott Kegyu és Tom Sóher is. Lark Níkrám fiát tette meg utódjaként, ő maga sohasem lépett trónra. Gyermeke V. Lordenként került hatalomra, 18 évig tartó uralkodása alatt folytatta édesapja sikeres országlását, felvirágoztatva a szigetet. VI. Lorden királyunkat, kedves unokám, már te is ismered, a memoár folytatása már a te történeted…. | |
| Mr_Wolf | 2013-01-10 16:06:32 |
| Lark Níkrám igazi legendája - Első rész
Lac Zko vagyok a Lark-ház vén krónikása, aki utolsó napjait éli meg, és szeretném a sziget legnagyobb titkát papírra vetni, hogy dicső uralkodónk és családja elévülhetetlen érdemei megmaradjanak az utókor számára. Memoárom szigorúan bizalmas és közvetlenül legkedvesebb unokámnak adom tudomására, aki megígérte nekem halálos ágyamon, hogy titkomat megőrzi még 36 éven keresztül, és a sziget legsötétebb évének 100. évfordulóján az akkori uralkodó beleegyezésével hozhatja nyilvánosságra. Larkinoron számos nép jól megfért egymással az eltelt hosszú évszázadok alatt, igaz a sziget sosem volt az igaz béke bölcsője, hiszen királyunk jóindulata kedvezett a bevándorló népek forgatagának, akiknek folyamatos érkezése gyakran problémát okozott a híres királyi elit-őr ezrednek is. A Lark-ház uralkodásának eljövetele után azonban a sziget lakói egyre jobban kijöttek egymással. Nagy szó ezt kimondani, hiszen az igazi larkinori harcosok vehemenciája a távoli Skíve szigetlakóit rendre nyugtalanították, mert tartottak egy esetleges inváziótól. Skíve ország vezetése ezért fondorlatos tervet eszelt ki az esetleges larkinori veszedelem megelőzésére. Valóságos kémhadjáratot indított útjára, és egy igen jól működő besúgó-, tájékoztató hálózatot sikerült kiépítenie Larkinor szigetén viszonylag elég rövid idő alatt, ami egy emberöltőbe sem került. A feladat egyébként korántsem volt olyan könnyű, hiszen a pusztító fertőzés előtt, amely gyakorlatilag megfelezte Larkinor szigetének a lakosságát, nem volt könnyű a szigeten az újonnan érkezőknek megtelepednie. A kémek ezért kereskedők, szerzetesek és különféle mesteremberek bőrébe bújva szivárogtak be a királyi udvar forgatagába, ahonnan könnyen hozzájuthattak minden információhoz. A sziget őslakosai Illaria szigetvilágának lakóinál jóval magasabb intelligenciával és erősebb genetikával rendelkeztek, a belterjesség abszolút ki volt zárva, hiszen a főpapok nem engedélyezték 3-4 generációra visszamenőleg a rokonságon belüli házasságot. Aki ezt megszegte és a frigyre fény derült, gyakorlatilag saját magával babrált ki, mert minden jogától és vagyonától megfosztották, és érvénytelenítették a házasságot, az esetleges utódokat pedig megbélyegezték, torzszülöttként néztek rá és kizsákmányolta őket az egyházi és a királyi rendszer. VI. Lorden uralkodását zseniális nagyapjának köszönheti, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a skívei „titkos-hálózat” lebuktatásában és felszámolásában. Lark Níkrám a néhai nagyszülő híres kardforgató hírében állt, ugyanakkor élénken érdeklődött a természettudomány és a filozófia iránt. Jól ismerte a népi gyógymódokat, és jó kapcsolatot ápolt a sziget szerzeteseivel. Az egyházi vezetőséggel ugyanakkor épphogy csak kielégítő volt a kapcsolata, mert a járvány és dögvész eljövetelét a sötét egyházi vezetők „áldásos” tevékenységének titulálta. Ezen gondolatával nem állt messze az igazságtól, hiszen a skívei kémhálózat könnyen beszervezte a harácsoló, gazdagságra vágyó főpapokat, karriert és kiváltságot ígért nekik. Níkrám hamar kiszúrta ezt az ármánykodást, nem volt ínyére az egyházcentrikus politikai vezetés, hiszen a korábbi uralkodók gyakorlatilag bábok voltak. Politikai szerepük jóval kisebb volt az egyházi vezetőkénél, gyakorlatilag a királyi hadsereg vezetése és a hódító hadjáratok szervezése volt a feladatuk, amelyet szintén kontrolált a maga módján a papok hadserege, hiszen egyházi beleegyezés nélkül nem indulhatott olyan katonai akció, amely átlépte az országhatárt. A királyi vezetés így a hadsereg megszervezésére, kiképzésére és az ország megvédésére korlátozódott. Az ő hatáskörükbe tartozott a közbiztonság fenntartása és az alapvető igazságszolgáltatás működtetése, amely viszonylag kezdetleges , és gyakoriak voltak a szemet szemért, fogat fogért ítéletek. A hóhérnak gyakorta volt jelenése a bitófa mellett, hiszen az egyház itt is belenyúlt a dolgokba és hatalmukat megvédve mondvacsinált ügyekkel, lefizetett tanúk segítségével takarította el azokat, akiket veszélyesnek érzett magára nézve. Lark Níkrám története is így kezdődött, de korántsem olyan tragikusan fejeződött be, mint ahogy szerette volna a skívei vezetés. Skíve nagyon tartott attól, hogy Larkinor hadserege meghódítja szigetét, hiszen tengeren és szárazföldön is képes lett volna végzetes csapást mérni rá. Jól ismerték a távoli szigetet, az pedig köztudott volt, hogy Skíve ásványi kincsekben gazdag és magas tisztaságú gyémántbányái ontották magukból a briliánsokat, a bányászati körülmények pedig jóval kedvezőbbek, mint Larkinoron. A két sziget közti nagy távolság ellenére gyakran volt konfliktus, számos tengeri ütközet és szárazföldi csatát vívtak meg. Eleinte skívei sikerek követték egymást, de a tudatos larkinori katonai vezetés közreműködésével egyre erősebb és modernebb lett a sziget hadereje, gyakorlatilag az egyház jóváhagyása kellett ahhoz, hogy egy intenzív hadjárattal gyarmattá tegyék az északi szigetet. Tudta ezt skíve vezetése is, és szörnyű tervhez folyamodott. A teljes igazságot a mai napig titkoljuk, és nem merjük a nép tudtára adni, mert tartunk attól, hogy elszabadulnak az indulatok, és olyan polgárháborúba sodródik a sziget, amely a teljes megsemmisüléssel lenne egyenlő. Ezt a Lark-ház nem engedheti meg magának, hiszen a 2. dinasztiának újjá kellett szerveznie a birodalmát, amely majdnem odaveszett. Ki gondolná azt, hogy a szigetre lecsapó fertőzés a véletlen műve? Nagyon naivnak kell lennie az embernek ahhoz, hogy abban a tudatban éljen, hogy szimplán egy gyógyíthatatlan betegség ütötte fel a fejét a szigeten, amely sehol máshol a környéken nem pusztított. A fertőzés a Skívei Királyság gaztette volt. A véletlen folyamán olyan mohafajt fedeztek fel, amely egy larkinori gyomnövény szárában lévő nedvével halálos elegyet alkot, amely valóban hajóval érkezett, de nem véletlenül. A mérgezővé vált moha spórák az elegy hatására a gerinces lényekre különösen veszélyesek. Belégzésükkor a légzési zavarok keletkeznek és 1 hét alatt köhögéses fulladásos halálhoz vezetnek. Ez a halálos kór pillanatok alatt szétterjedt, miután a kémek papoknak és kereskedőknek álcázva magukat végigfertőzték a szigetet. Az ellenszere igen egyszerű volt a spóráknak, elég volt egy egyszerű rongydarab, amely jól zárta a légjáratokat. Ennek állít emléket egyik királyi labirintusunk is, de ez egy másik történet. A Zuzu-dinasztia regnálásának utolsó királya II. Latate teljesen ki volt szolgáltatva az egyháznak, az is elterjedt róla, hogy félkegyelmű volt, mivel édesapja I Latate egy kegyelmes úr volt és fél kegyelmét reá hagyta. Ezt azonban sokan cáfolták, mivel rengeteg vámpírverset tudott és jómaga is sokat vetett papírra. Imádta a vért, Üvegházakat tartott fenn szúnyoghadának és egy belső üvegfolyosón csodálta őket, ha unatkozott. Ezért inkább volt perverz, mint félkegyelmű, de lehet mindkettő. Főtanácsosa Kegyu kegyetlen volt, ugyanakkor nyugodt természetű. Ő abban élte ki szórakozását, hogy beküldte a rabokat a szúnyogok közé megkötözve kereken 30 percre és szépen végignézte amint kínok közepette szenvednek bent szerencsétlenek. Közben elszámolt a végtelenig is, kétszer. Latate Kiscsákónak hívta, mert mindig sisak volt a fején, nem merte levenni mások előtt, hogy miért, azt a mai napig homály fedi. Ez a szép kompánia kiegészült az udvari kincstár vezetőjével, Tom Sóherrel, aki annyira rátermett volt üzletileg, hogy egy antianyag bunkót 8 millió ezüstért el tudott adni. Itt kezdődtek a bajok, mert az egyház vezetője IdeReyam könnyűszerrel megvesztegette és mindent el tudott érni rajta keresztül, amit akart. A legegyszerűbb eszköze az volt, hogy szólt Sóhernek, mondja azt II. Latatének nincs pénz a hadjáratokra amit Skíve ellen szerveznek és csináltatott neki még egy üvegházat. IdeReyam vagyona pedig egyre csak duzzadt a skíveiek támogatását élvezve. Skíve minden fontos dologról információhoz jutott úgy, hogy a sziget vezetése a korrupt egyházi vezetőket leszámítva semmit se tudott. | |
| Mr_Wolf | 2013-01-10 16:05:06 |
| Új hajnal - második rész
Mélyen meghajol a Vándor az Uralkodó előtt : - Hódolatom, Felség! Igazán szép napunk van, nemde? A király is előrelép a sötétből, a kárpit mögül. A kalandozó meghökken. Amióta utóljára látta a királyt mé sokkal jobban leamortizálódott. Szemgödrei mélyek és sötétek, szemei kigúvadva, mint a kecskebékának, ha az ember követ rak a hátára, ujjai, mint a pók lábai, idegesen kaszálnak és kaparásznak...Van a világon ennél szebb halott és legalább ilyen esztétikus zombi favágó, az tény. Ha nem beszélne, talán meg lehetne szokni, de meg is szólal a nyomorult : - Mit hülyéskedsz itt? Napok óta szakad az eső, már a könyökömön jön ki. És valóban, ahogy felemeli a kezét palástja ujjának könyökrészéből csöpögni kezd a víz. A palota ablakai nem szigetelnek jól – bár évek óta próbálják meggyőzni a királyt, hogy cseréltesse ki az ablakokat Larkipan nyílászárókra, mert ez a trend, ő nem hajlandó engedni, merthogy ez egy ősi kastély...-, így hát Őfelsége a vizes párkányra könyökölhetett és mint mondta, valóban a könyökén jön ki... - Egyébként se érdekelsz – rikolt – hol a külditárgy?! Nem ezért fizetlek! Semmirekellő agrárpalánta. Elő a cuccal, vagy cudar menet lesz itt mindjárt, meglásd!! Legszívesebben azt mondaná erre a Vándor, hogy „ dolgozzon neked és rajtad a hóhér, én ugyan többet nem. És agrárpalánta volt a Te apád, hogy kent volna a lepedőre és ha még egyszer a szádra veszed, bizony feltörlöm veled az esővizet a párkányról” , ehelyett inkább nyájasan szól : - Uram. Én mindent megtettem, amit tehettem, de semmiféle rohadt tárgyat nem tláltam, pedig kizsigereltem én ott még az utolsó bolhát is... - Micsodaaa? – üvölt újfent a király – azt mered állítani, hogy én hazudtam neked? Egyedűl a Te hibád! Neked akkor is meg kellett volna találni azt a jegyet ami az operába szól, ha nincs ott! És mivel itthon volt, nem is lehetett ott – itt gonoszul elvigyorodik a Felséges - , de mivel nem teljesítetted a parancsot, így a Legfelsőbb Fellebbviteli És A Még Annál is Sokka de Sokkal Feljebbviteli bizottság halálra fog ítélni. Hóóónap. Vagy ma. Igazán megtehetted volna nekem te kedves, aranyos, rosszindulatú és hataloméhes paraszt, hogy otthagyod a fogad önszántadból. Ennél veszélyesebb küldetésem nincs, nem volt és nem is lesz, miért nem vagy hát hajlandó az én kedvemért beadni a kulcsot? Most már elmondom Neked, mert úgyse lesz alkalmad továbbadni, hogy kellemetlen lettél a számomra. Ha majd a hór kitekeri annyakad, majd átveszem a fegyvereidet és a bankszámládon lévő pénzt is. A Kalandozó arca továbbra is gránitkemény maradt, de belül jeges marok szorította össze a szívét. Tehát nem járt messze az igazságtól, amikor azt feltételezte, hogy túl hatalmas lett. A fegyvereit leadta a portán, a király kezében meg jókora fringia himbálózott. Ezért a király nem is tartott a kalandozótol. De nem ismerte eléggé. A féltérdre ereszkedett harcos hirtelen előreugrott, lefogta a király kardot tartó kezét, majd másik kezének egyetlen, erőteljes mozdulatával eltörte ellenfele nyakát. Átvette a király kardját és a berohanó testőrség elé állt. Amazokon látszott, hogy nem sok álmatlan éjszakájuk lesz királyuk elvesztése miatt, mégis közelebb nyomultak. A harcos még mindig könnyed testtartásban álldogállt, majd megszólalt. - Emberek! Mától gyökeres változások mennek itt végbe. Meghalt a király, éljen az új király...vagyis én. Akinek ez ellen kifogása van, azt szívesen felkoncolom. Tehát, mint mondtam, mától fogva én vagyok itt a boss és ennek megfelelően járunk el! Azzal kezdjük, hogy az egész palotát modernizáljuk. Mindenhová Larkipan nyílászárók kerülnek!– A testőrség már közel állt ahhoz, hogy megéljenezze – még a legénységi szállásra is. – ezen a ponton a testőrök egymást túlharsogva éljeneztek már, hiszen nekük az eső nem csak a könyökükön jött ki, hanem egyéb testtájaikon is. Az új király uralkodása hosszú évekig tartott, a különböző kasztokba tartozó kalandozók legnagyobb örömére. A király felkérésére Larkinor leghatalmasabb mágusai – hosszas és fáradságos munkával – létrehoztak egy alternatív világot, aminek stílszerűen a Larkinor2 nevet adták. Az uralkodó ugyanúgy jelen volt egyidőben mindkét világ trónján, mint ahogy a mindkét helyen való jelenlétre a kalandoroknak is megadatott a lehetőség. A dogok és a Lokmar patak rendesen csordogáltak a medrükben...Mint minden másnak, ennek is vége szakadt egy napon. Semmi sem tarthat örökké. A mágusok ( ahogy magukat nevezik Majdnemmindenható Orákulumok és Druidák Intézménye – Köznyelvben simán MODI – k ) Megfeszített munkája ellenére, a kalandozók néha arra ébredtek, hogy addig elért teljesítményük visszazuhant az egy nappal korábbi szintre ( így jár, aki pórul... ), a különböző fórumok elérhetősége akadozik, ki-kihagy. Mivel larkinor szigetén nem mindenki mozoghat teljesen szabadon, hanem sokaknak megszabatott a napi 800 lépés, ezek a változások igen érzékenyen érintették a kalandozókat. A MODI-k és a még náluk is fejlettebb varázslók ( az Aztamindenit Defejlett Mágusok Intézményesített Népegyüttese – vulgo ADMIN-ok ) kitalálták, illetve bevetették az egyik leghatalmasabb, mentő jellegű varázslatot, a „rollback”-et. Ennek a lényege az volt, hogy bár a kalandozók tapasztalati szintje visszaállt az előző napi szintre, ugyanúgy visszaállt a lépések száma is. Ilyetén módon már csak az elvesztegetett idő bosszanthatta a lecsúszott – vagy vissza – kalandozókat, de ez korántsem volt tarthatatlan állapot. Legalábbis a kalandozók számára...de a MODI-k és ADMIN-ok folyamatos harcot vívtak egy gonosz hatalommal, a Tárhely-kiszolgáló nevű, hatalom és pénzéhes, hitszegő feketemágusok vezette transzdimenzionális hatalommal. A harc elkeseredett volt és egyre kétségesebb kimenetelű, mígnem egy nap a kalandozók arra ébredtek, hogy Larkinor világát sötét, vortex-szerűen örvénylő erőpajzs veszi körül, amely mindenki számára áthatolhatatlan. A kétségbeesés határtalan volt. Az ok : - A szerver megadta magát. Ez a szerver egy titokzatos, mechanikai összetevőket tartalmazó szerkezet, melyet az „elektrommoság” néven ismert mágikus energia tart működésben. Nos, a szervert ki kellett cserélni... ( brrrrr ) Ebben a kalandozók néhánya is oroszlánrészt vállalt...nem beszélve a hős új KIRÁLY oroszlánjának részéről és a király bölcs irányítása alatt dolgozó ADMIN és MODI kasztok részéről tett fizikai és szellemi erőfeszítésekről...A fáradhatatlan munkát végűl – ahogy az némely Thord-Artini színházi szappan-előadásban is lenni szokott – siker koronázta. Az új dimenzióba helyezett Larkinor lassan stabilizálódott és ismét élhetővé és elérhetővé vált. A varázsvortexet eltávolították és a „szerver” nevű bigyó azóta – mindenki megelégedésére – a várakozásoknak megfelelően üzemel. A királyi ház és az őket körülvevő mágusok leszámoltak a régi „tárhely-ki(nem)szolgáló”-val is. Te, kalandozó, aki ezt a történetet olvasod, pedig tudd meg, hogy e perctől kezdve felvirágzott az élet Larkinorban és környékén. Mindenhol Larkipan nyílászárókat láthatsz, az utcákat már nem borítja sár nyáron – van helyette por – esős időben pedig nem fullaszt a por, mert helyette sarat iniciáltak. A fentebb leírtakon felbuzdúlva Te is szerencsét próbálhatsz a harcosok között abban a reményben, hogy egy napon Te – igen, TE! ( ne tekintgess hátra, tényleg RÁD gondoltam ) – lehetsz az a hős, aki kitekeri az éppen aktuális király nyakát és reformjaiddal feljebb lendítheted Larkinor el nem halványuló dicsőségének fényét. Bár az is igaz, hogy a mindenkori uralkodók folyamatosan és igen szorgosan gyártják az újabb küldetéseket, amelyek során a gyanútlan, vagy kevésbé gyanútlan kalandozók kényük-kedvük szerint dobhatják be a törűlközőt, ezáltal is csökkentve a nyak-kitekertetés veszélyét és emiatti idegeskedés okozta koleszterin-túltengést, mint szintén potenciálisan halált okozó rizikófaktort. A kalandozók lassan már el is felejtették a gonosz „tárhely ki(nem)szolgáló” hatalmat, maximum átkok formájában emlegetik néha – de azt is csak halkan. A hatalmas ADMIN-ok és MODI-k pedig éberen őrködnek Larkinor világa felett, mindig a „rollback” varázslattal a nyelvük hegyén... VÉGE | |
| Mr_Wolf | 2013-01-10 16:04:38 |
| Új hajnal - első rész
Ugyanolyan nap volt, mint a többi. Sem szebb, sem csúnyább. Az esőt ugyanúgy csapta a szemébe a szél, mint más napokon ebben az évszakban, ugyanúgy csöpögött le kalapjának széles karimáján az út sarába. Furcsa módon ez nem zavarta. Sőt! Felvidította, mint mindig, ha esőben kellett bóklászni kint a senki földjén. Mord arca, akár a hideg acél. Semmit nem árúlt el érzelmeiből, s ha néha sandán elvigyorodott még inkább egy penge érzését keltette, vagy erősítette meg...Tartása, viselkedése és egész lénye is ilyen volt. Szikár, izmos - de nem kolosszus-szerű - hajlékonyság érzetét keltette. Most sem a maga ügyében járt-kelt Larkinor kietlen pusztaságában. Királyi küldetésből tért vissza. Mindazonáltal, hogy az eső fel szokta vidítani, az, hogy a külditárgyat nem találta meg eléggé lelombozta. E két erős kontrasztban álló érzés valahogyan kiegészítette, kompenzálta és végűl kiegyenlítette egymást. Tehát most is olyan volt, mint máskor : - mogorva. Minden oka megvolt a bosszankodásra. Végigverekedte magát a sivár és kongó labirintusban, megharcolt mindennel, ami az útjába kerűlt, a csapdákat is szerencsésen elkerűlte...többé-kevésbé. - Szégyen-gyalázat – zúgta, morogta -, hogy éppen engem és éppen ott....Mindenesetre megoldom. Nem kéne kiderűljön a dolog. Rajtam röhögne az egész klán...meg még ki tudja ki mindenki, akár ismer, akér nem...Az a tüskeköpő igazán hülye helyen volt elhelyezve. Törpére számítottak a labirintus védelmezői, vagy mi? Tény, hogy leűlni nem fogok, ha helyet kínálnak akkor sem. Ez azonban koránt sem volt biztos. Szétcsapta a szörnyeket és torzszülötteket, de a külditárgy nincs meg. Összegyűjtött ugyan ezt-azt a barlangokban lemészárolt ellenfelektől, de ez korántsem biztos, hogy elég. Ilyen szörnyekkel Larkinorban bárhol összefuthat, ha meg nem, akkor átcsónakázik Thord-Artinra és szerez ott. Nem lenne kunszt. Ő maga is érezte, hogy eléggé hadilábon áll a bizonyítása. Újabban a király viselkedése sem volt valami hízelgő. Néha az égyból rángatták ki piperkőc királyi futárok, néha a kocsmából – ami még az előbbinél is rosszabbul esett. Aztán a király folyamatosan üvöltözött vele. Vele!!! Hát hogy merészeli az a kicicomázott sznob keljfeljancsi? Mert mostanra már mindenki tudja, hogy ki Ő! Bizony!! Nem is olyan rég egyszerű bevándorlóként érkezett Larkinorra, aztán egy szál 5 élű karddal és a régi otthonából hozott 1000 éves kenyérrel küzdötte fel magát idáig. Most még a rettegett elementálok is csókolomot köszönnek neki. Csak ez a pimasz király, ez nem tudja tartani száját. Nem...ez nem. Néha eszébe jutott, ahol egy hideg, ködös, csillagtalan Decemberi éjjel meglátta a napvilágot. Jó lenne egyszer visszamenni oda. Egy darabig larkinort se hagyhatta el. Ez a nyamvadt fráter pénzt követelt a szabadságért cserébe. Százezer aranyat. Minden befizetett összegből kivette a vámot, így alig-alig sikerült törleszteni. Nehéz volt, szent igaz, de már megvan. Sőt. Ahogy összekaparta a csónakra való pénzt vett egyet és irány Thord-Artin. Ott aztán jól megszedte magát. Mára talán a királynál is gazdagabb. Milliomos! - Hmm...lehet, hogy az a semmirekellő hermelines idóta épp ezért orrolt meg rám? Lehet. Ez viszont már egy idióma. Jól sikerűlt szójátékán hangtalanul elvigyorodott. Azért van neki tehetsége na. Majdnem mindenhez. De leűlni nem fog...Ráérősen slattyogott a sáros utcán. Távolban ott a királyi vár... ahol rá a király épp vár, hermelin palástba bújva s elmondja, hogy mi szíve búja... Elmondja tán majd azt is egyszer, miért is ily satnya e rendszer, mért van csak gazdag és szegény, Miért veszett el minden remény, Miért is hal éhen az ember, Ha becsületből lopni nem mer S a harcosokat mért cibálja, - Ha reggelekig tartó bálja Után elvész korona, fegyver, Vagy egy-egy néki kedves ember, - Hogy azok majd lóhátra hágva Menjenek s ne nézzenek hátra Míg meg nem kerítik a veszett Kincset, amelynek nyoma veszett... Vagy azt, hogy mért oly ideges, Ha néha ablakán beles A palotába akármi szerzet. Az kincs helyett kötelet szerzett Magának e pimaszság végett, Vagy rőzsén állva jól leégett S kegyelemért hiába béget. Hát itt az ajtó, előre, bátran! Nem les szellem a félhomályban, Bár rettentőbb, mi ott figyel : A Király – a hideg kilel – /Folytatódik/ | |
| Mr_Wolf | 2013-01-10 15:59:34 |
| The time when everything changes
Már egy hét is eltelt az után, hogy bajtársaimmal lementünk a Kazamatákba a Sárkánygömbökért, hogy a szeretett Lorden királyunkat visszahozzuk az életbe. Sokan mentünk le oda, de sajnos nem tért vissza mindenki ebből a nemes küldetésből. Ekkor még azt hittük ez a legnagyobb bajunk, ami a küldetésből származott, ám hamar rájöttünk, hogy tévedtünk. Miután megszereztük a gömböket elvittük a király mágusaihoz, akik rögtön megtették azt, amiért szereztük őket. A király újra életben volt. Szeretett Lordenünk ismét köztünk járhatott. Ennek örömére hatalmas lagzit csaptunk Larkinoron. Még a bányászok és a hódítók is hazatértek Thord-Artinról és a kis szigetekről, hogy részesei lehessenek ennek a nem mindennapi eseménynek. Mindenki azt hitte, hogy most, hogy a király újra él minden olyan lesz, mint régen. Ám sajnos nem így lett. Ahogy a király visszanyerte erejét minden megváltozott… A királyunkban megváltozott valami. Felállított egy hatalmas testőrséget. Ez eleinte még csak csodálkozással és nem félelemmel töltötte el az embereket. At, hogy akkor senki nem menekült végzetes következményekhez vezetett. Egyik napról a másikra Lorden lakat alá vonta Larkinort. Senki nem hagyhatta el a szigetet. A testőrség blokkolta a hajókhoz vezető utakat. Larkinor népe rettegett és az oka is megvolt rá. Lorden… MEGŐRÜLT!! Ekkor már senki nem tudta, hogy mire számítson. Sokan voltak, akik megpróbálták elhagyni a szigetet, de akik a hajókhoz mentek azokat először csak figyelmeztette a testőrség, majd később börtönbe vetették vagy meggyilkolták őket. Voltak olyanok is, akik a vízbe ugorva, úszva próbálták elhagyni a szigetet. Velük pontosan nem tudjuk mi lett, de mivel a partokat nem nagyon őrizték a testőrök gyanítottuk, hogy valami nem stimmel a dologgal. A gyanúnkat az is meg megerősítette, hogy sokak holtestét a partra sodorta a víz pár napon belül. A szökési kísérletek miatt a király még elvetemültebb lett. Már nyíltan az erősebb harcosok és mágusok életére tört, pedig sokan közülük az életüket kockáztatták, hogy a király újra élhessen. Akkoriban nehéz volt az élet. A boltok és kocsmák nem nagyon akartak kiszolgálni minket, mert féltek, hogy Lorden esetleg őket fogja megbüntetni. Nem csak a testőröktől kellett tartanunk, hanem az orvvadászok is ránk támadtak abban reményében, hogy a király jobban fogja megítélni őket. A király viszont minden fegyveres megmozdulásban résztvevőt halálra ítélt. A testőrök hamar le is vadászták őket. Közülünk sokan csoportokba verődtek és úgy próbáltak védekezni a testőrök ellen. Pár csoportnak jobban ment így, de sokan az összeszokás hiánya csak elősegítette, hogy a testőrség megtalálja őket. Az emberek féltek kijönni a házaikból. A testőrség rendszeresen járta az utcákat, hogy megtalálják a szökevényeket. Ha rájöttek, hogy valaki bújtat egyet annak porig rombolták a házát és mindenkit megöltek, aki bent volt. A szökevényeknél ez a pillanat jelentette a fordulópontot. Nem akartak többet bujkálni, és veszélyeztetni az ártatlan embereket. Nem akartak attól rettegni, hogy álmukban megtalálja őket valamelyik testőr és végez velük. Volt egy ember, aki kiemelkedett a tömegből és utat mutatott. Nem sikerült ugyan mindenkit meggyőznie, de még így is elég sokan gyűltek össze, akik mellé álltak és elindultak vele harcolni. Egyenesen a palotát rohamozták meg, ahol nagy csata alakult ki. Mindenhol kardok csattogását és suhogását lehetett hallani. Mindkét oldalon sokan hullottak el. De végül köszönhetően a vezérnek, aki a banhammerével sok testőrt irtott ki a lázadók megmaradt piciny csoportja legyőzte a palotánál lévő testőröket. A csapat kántálta a vezér nevét miközben ő megindult a palota ajtaja felé. Diadalmas pillanat volt, ahogy kinyitotta a palota ajtaját és belépett rajta. Miután belépett megfordult. Valószínűleg azért, hogy bátorítsa még az embereket. Ám ekkor a palota ajtajai hirtelen bezáródtak és a főteret ellepték a testőrök. Csodálkozva nézett mindenki, miközben lemészárolták őket. Ezeknek a történéseknek már több hónapja. Azóta mindenki elgondolkodott a történteken. Sokan állítják azt, hogy látták az egykori vezér árnyékát a palota ablakában. Szerintük ez az egész akció csak egy jól megszervezett akció volt a király részéről, hogy sokakat csapdába csaljon. Az igazságot sose tudtuk meg, de a történések összekovácsolták a maradék csapatot. Azóta felkészülünk és várunk. Várunk, hogy eljöjjön az idő. Az idő, amikor minden megváltozik! KRITKÁK: LESTAT: The time when everything changes tartalom: 0 Aha. Stilisztika: 0 Aha. Egyediség: 0 Aha. Eredetiség: 0 Aha. Kapcsolódás 1 Említette a banhammert +1 pont. WOLF: The time when everything changes Tartalom: 3. Kommentár nélkül. Stilisztika: 2. Még mindig nem menő magyar novellának angol címet adni. Egyediség: 2. Eredetiség: 2. Kapcsolódás: 2. Összesen 11 pont /Wolf/ BANDI: The time when everything changes.doc: Tartalom: 75 % Stilisztika: 30 % Egyediség: 45 % Eredetiség: 65 % Kapcsolódás: 45 % Összesen 52 % (26 pont) Ez a történet történet szempontjából egészen jól sikerült. Viszont a megfogalmazása és a kidolgozottsága nem hozta a történet alapján számomra elvárt szintet. Ha ezt a sztorit egy jó irodalmi érzékkel rendelkező író átdolgozná, akkor győztes lenne. Így sajnos összecsapott. | |
| Mr_Wolf | 2013-01-10 15:56:59 |
| Hatalmas mennydörgés rázta meg a szigetet. Mindenhol a különös lila csillogás hatotta át a tárgyakat. A sziklákon keményen kopogott minden esőcsepp, mely így haragosan zúdult alá az égből.
Az emberek próbálták magukat menteni, hogy ruhájukon ne ülhessen se vízcsepp, se sáros lé. Kivéve persze egy személyt, a Fekete Csuklyást. Sokan hóhérnak hitték, hiszen mindig hatalmas kaszát tartott a bal kezében, míg fejét fekete csuklya takarta el. Ezért keltek életre a pletykák, miszerint a gonoszt szolgálja. Azonban senki nem talált rá egyetlen egy bizonyítékot se. Eddig. Most a vihar fákat döntött az utakra s néhány házat is eltalált. - Ő tette!- kiáltotta az egyik rémült alak a homályban. A többiek természetesen hittek neki és nem kellett mutatnia a beszélőnek, hogy kire céloz. Másnap a Larkinor lakosai kegyetlen pusztítást láthattak maguk körül. Mindenhol tépett fák, háztetők, házfalak figyelték az őket bámulókat. - Mindezt azt a gonosz személy tette!- egy foltozott ruhát viselő személy állt a kútra, hogy jobban szemügyre vehesse károkat. - Nincs rá bizonyíték- hallatszott egy hang valahonnan messziről, a háta mögül. Mindenki az újabb beszélő felé fordult, miközben halk morajlás ütötte fel láthatatlan fejét. Aki védeni próbálta a Fekete Csuklyást, halványsárga ruhát viselt. Ezzel kiemelte a halálsápadt bőrét s seszínű szemszínét. - Ki vagy, idegen?- lépett hozzá közelebb egy magasabb ember, ki szablyát szorongatott a kezében, csipője mellett. - Egy mágus- hogy ezt bebizonyítsa, a levegőbe egy aranyló karikát rajzolt a jobb mutatóujjával. - Akkor te voltál, aki elhozta ezt a szörnyű vihart a fejünkre! - Nem- rázta meg fejét az idegen.- Én csak egy dolgot szeretnék veletek közölni... - Mondjad már vagy a szablyám élével fogom felfesteni a falat a véredet!- igen, a harcos nem volt túlságosan barátságos természetű. Ezt erősítette meg zord ábrázata, melyet sötét, összecsomósodott haja ölelt körbe. Mindenki halkan várta a következő mondatot s a következő tettet. - A kapu kinyílt- úgy látszott, hogy nem félt az előtte tornyosuló ember haragjától. S ennek hangot is adott: - Hamarabb megölhetlek, mint te elvágnád a nyakamat, kedves...-a neven gondolkodott. - Neked csak Lord Dragonhunter. - Nos, Lord Dragonhunter, ennyit akartam közölni a néppel. Ezennel én mennék is- felemelte kezét s egy szempillantás alatt csak egy egyszerű, fehér köd maradt utána, mely hamarosan eloszlott. Csak a megrémült tekintetek látszódtak. A fekete alak örült a rombolásnak. Érezte a pusztulás mámorító ízét s szagát a legcsodásabb illatnak gondolta az egész világon. - Kinyílt hát a kapu- suttogta s elővette kicsiny botját, melyet egy fekete kristály díszitett. Imádta a legsötétebb színt, ezt bizonyította az, hogy karján hatalmas halálfej vigyorgott gonoszul tetoválásként, míg bőrét mindig fekete ruhadarab takarta el s szemei is sötéten csillogtak. - Ideje elmennem a kapuhoz s Larkinor szigetére szabadítani a többi gonoszt. Hajnal volt még, mikor ismeretlen lények csatakiálltása töltötte be a levegőt, melyben falevelek keringték utolsó táncukat. A házak szomorúan ásítottak, a falakon elterülő repedések lecsorgott könnycseppeknek tűntek, míg a háztetőkön a lyukak hatalmas, gyógyíthatatlan sebhelyeknek. S Larkinor szigetén ilyen épületekben hajtották álomra fejüket a halandók. Azonban egy-két varázsló tornya sértetlenül állt a hatalmas vihar után is. Egyik ilyen szerencsés Magic volt, ki mindig sötétlila ruhában mutatkozott. Azt gondolta, hogy az a szín megvédi a démonok varázserejétől. Most, így hajnalban ő kint állt a szabad ég alatt s komor tekintetével pásztázta körbe a vidéket. Érezte ereiben a gonosz közelségét s azt is, hogy veszedelem készülődik s ha nem történik csoda, az egész szigetnek annyi. Hosszú fehér szakállát simogatta, miközben gondolkodott a megoldáson. Pár perc múlva rémültté változott a tekintete s szája szólásra nyílt: - Kinyílt a kapu! Reggel, mikor pár harcos akarta őt felkeresni, sehol sem látták. - Biztos meghalt- mondta az egyik, ki aranypáncélt viselt s buzogányt tartott a kezében. - Dehogy- ellenkezett a mellette álló. ki csillámló köpenyt viselt. Ezt az öltözéket a mágusok megirigyelhették, hiszen megtévesztésig hasonlított a varázslók egyik legkiválóbb köpenyére. Arcán félelem húzta meg magát, noha pont ő volt az,kin soha nem láttak se rettegést, se haragot. Ők voltak az elsők, kik szembesültek az újdonsült lakókkal, a szörnyekkel. Minden megvadult körülöttük, a mágus tornyából élő ellenség lett, míg abból a kicsi légyből is, mely körülöttük zümmögött. Életre keltek a fák, a kövek, sőt még lakókhoz hasonló emberek is eléjük álltak. Mindannyian egy célból léptek a kétségbeesett harcosok elé: halált hozni rájuk. - Ez nem lehet igaz!- kiáltotta az egyik, ki buzogányát ütésre emelte. A szörnyek azonban erősebbnek bizonyultak náluk, ugyanis az egyik ellenség, ki kék köpenyt viselt, egyetlen egy ujjmozdulattal a levegőbe repítette egyikőjüket, míg a gonosz rovar próbálta kioltani a kétségbeesett életét. - Futás!- üvöltötte a harmadik, ki pár pillanattal ezelőtt elkapta a levegőbe repített társát. Innentől kezdve Larkinor szigetét ocsmányabbnál ocsmányabb lények özönlötték el, hogy halált hozzanak a lakókra. Sokan próbálták őket legyőzni varázslással vagy egyszerű testi erővel, míg mások távol maradtak a gonosz lényektől. Egy dolog azonban biztos volt: a szörnyek valahonnan messziről érkeztek a szigetre s számuk soha nem akart fogyni. Egyesek azt rebesgették, hogy a kapu kinyílt, valahol egy hegy gyomrában, hol vörösen izzó folyó csörgedezik. KRITKÁK: LESTAT: Larkinori_kronika tartalom: 3 Életkép, a szereplők kidolgozottsága minimális, a nevek kreatívak, se füle, se farka. Stilisztika: 10 Jó szerkesztett, kidolgozott, formázott. Egyediség: 4 A témaválasztás sajátos, többet is ki lehetett volna hozni belőle. Eredetiség: 4 A témaválasztás sajátos, többet is ki lehetett volna hozni belőle. Kapcsolódás 2 A semmitől több, a valamitől kevesebb. Összesen 23 WOLF: Larkinori_kronika Tartalom: 4. Stilisztika: 6. Nem rossz. Hibáktól gyakorlatilag mentes. Az a 4 pont hiányzik belőle, amitől kimondottan élvezetessé válna. Egyediség: 4. Nyers és kidolgozatlan, de ott van benne az egyediség. Eredetiség: 3. Egy levegőben lógó apokalipszis, feloldás nélkül. Eredetinek azért nem mondanám. Kapcsolódás: 4. Itt-ott figyelt rá, de minimális munkával lehetne függetlenné tenni, a kapcsolódás nem szerves. Összesen 21 pont /Wolf/ BANDI: Larkinori_kronika.doc: Tartalom: 60 % Stilisztika: 65 % Egyediség: 40 % Eredetiség: 40 % Kapcsolódás: 20 % Összesen 45 % (22,5 pont) | |
| Mr_Wolf | 2013-01-10 15:49:44 |
| Cím nélküli...
Már több napja hajózunk a tengeren déli irányban. Mágus, harcos és kitudja milyen céhekbe tömörült klánok lobogói alatt, hagytuk magunk mögött a tengeri mérföldeket. A felderítők szerint démoni erővel felruházott hordák egy ismeretlen kontinenst hajtottak igába. Néhány szerencsétlen, akik túlélték a mészárlást, és csodával határos módon elhagyták a szigetet a gyors segítség ellenére, követték társaikat a túlvilágra. Sem gyógyszer, sem mágia nem segített rajtuk. Átkozottak voltak, ahogy a sziget is azzá vált, hol valaha éltek. Halálhörgésükben két szót lehetett kihallani, mind ezeket a szavakat ismételték: "Hoolgeer", és "idegen szörnyek"…! A főárbocok tetején minden kosárba éles szemű tengerészek fürkészték a horizontot. Nem láttak mást csak a végtelen tengert. Készleteink fogytán, a rumos hordók kiürültek. Szárított halon és Larkinor erdeiben termett aszalt gyümölcsökön élünk. Sietve indultunk, nem szántunk elég időt az előkészületekre. Hála Lorden királynak (Isten óvja!) és mágusainak, kikötésre és lehorgonyozásra alkalmas öblöket alakítottak ki a partraszállás érdekében. A mágia kevés és mulandó…! Gyorsan meg kell vetni lábunkat, ha sikert akarunk elérni. A főárbocok tetején minden kosárba éles szemű tengerészek fürkészték a horizontot. Nem láttak mást csak a végtelen tengert. Egy sirály repült át a fő és tatvitorla között. Éles forduló után a hajóhíd korlátját vette célba és mellettem landolt, hogy kissé megpihenjen. Nem félt, úgy tűnik nem ez az első hajó, amire leszállt. • Föld! Föld! Hallatszott szinte egyszerre több torokból. Megfeszülten figyeltünk, de a tenger felett egyre erősödő, gomolygó ködtől semmit nem láttunk. A hajók amint utat vágtak a fehér tejfüggönyön, lassú manőverekbe kezdtek. Akkor még nem sejtettük, hogy a sziget északi részét értük el. Kopár kietlen táj bontakozott ki előttünk. Két részre szakadt a raj. Voltak kik nyugatról és voltak kik keletről kerülték az ismeretlent. Körbe érve hamar elkészült a térkép. Hírnököket küldtünk távolhonba a térképpel. A király bölcs, tudja majd, mit kell tenni. Mint később kiderült azonnal neki láttak egy teleport kapu építésének Riwa frissen felszabadított szigetén, hogy a hosszú hajó utat rövidítsék. Végig jártam Én is a szigetet, mindent mit láttam, feljegyeztem. A mágusok gondos munkája nem volt hiába való, összesen négy kikötésre alkalmas területet alakítottak ki rendre, a sziget égtájaira. A Nyugati kikötőt végigjártam, tudtam, ide még visszatérek, de az északit vettem célba, több más klán és hajó társaságában. Két hosszúra nyúlt földnyelv között találtuk rá. A szűk hajócsatornában nehéz volt a kormányzás, de ez a kikötő volt a legközelebb szeretett birodalmunk Larkinor határához. Nem volt bennem kétség itt fogok az uj földre lépni. Horgonyt vertünk és az új kalandok reményében elindultunk a szigetre…. Csodaflaskákkal, Mobile Diavovino és regenerációs italokkal a zsákomba, számba a tenger izével ugrottam ki a hajóból. Páncélomon a sók virágzása se törte meg a napfényt. Csizmám kissé besüppedt a tenger finom homokjából alakított fövenyen. Néhány lépés után a part megváltozott. A fehér homokot valami ismeretlen anyag váltotta fel. Szürke és élettelen anyag volt, a szél sem kapott igazán bele, mintha nem kéne neki..! Minden kopár, már-már sivatagi. A tenger felől fújó szél monoton zúgásán kívül semmi zaj. Kihalt a táj, nyoma sincs életnek. Csatakiáltásszerű hangokat véltem felfedezni a távolból. Minden érzékszervemmel koncentráltam, éreztem a veszélyt, a halált, de nem tudtam, honnan érkezhet. Aztán egy pillanaton belül ismerős hangokat véltem felfedezni. Harcosaink, akik egy kissé már beljebb értek, csatába keveredtek. Ismeretlen hordákat láttam feltűnni szinte minden felől a homokdombok között. A kikötök környékén emelt, varázslattal idézett gömb-tér tartotta csak vissza őket. Biztos egyike azon varázslatoknak, amit a király kért mágusaitól, hogy a partraszállás sikerüljön. Elindultam felfelé a hangok irányába, de még csak a gömb alatt. Öldöklő csata kezdett kialakulni. Bátor kalandozók, és katonák vették fel a harcot az ördögi teremtményekkel szemben. Egyre többen léptek ki a bura alól, és öltek mindenkit ki nem e világra való. Mágusok sora hívta segítségül a négy elemet, míg a harcosok fegyvereikkel vágtak utat a horda sorai között. Belevetettem magam a csatába. Ahol értem szúrtam és vágtam őket. Ha kellet messziről lőttem rájuk, elhozva nékik a megváltó halált. Ha végeztem eggyel már lépett előre a következő. Mintha sosem fogynának el. Az ellent sem kellett félteni, ahol tudtak sebesítettek, de hála az italoknak sebeim gyorsan gyógyultak. Átkok sorát szórták rám, de imamalmom segítségével gyorsan leszedtem magamról azokat is. A nap kezdett egyre lejjebb szállni. A harc hevében az idő gyorsan repült. Éreztem, karjaimból fogy az erő. Nem tudom menyi idegen szörnnyel végeztem, de amennyit pár nap alatt az ember cselekszik azt az energiát mind egy nap alatt kiadtam magamból. Harci teljesítményem vészesen kezdett csökkeni. Szinte minden szörny után innom kellett, és két imamalmom is elkopott. Megpihentem az egyik bucka tetején. Körülöttem mindenhol tetemek, a szörnyek tetemei. Larkinor vitéz harcosai megütközve a szörnysereg egy részével, egyre beljebb szorította őket, felszabadítva a kikötő egyre tágulóbb részét. Minden talpalatnyi földért meg kellet küzdeni. Éreztem, azon túl, hogy elpusztítjuk őket még nincs vége minden csatának. Kell majd egy utolsó csata a természet gonosz erőivel, hogy ebből a sivár vidékből élhető paradicsomot varázsoljunk! Zsákomba az utolsó imamalommal és két flaskával, egy utolsó rohamra indultam. Egy csapat szörnyet pillantottam meg, akik közre fogták az egyik társamat. Odaugrottam, és megpróbáltam segíteni neki. Gyors és pontos szúrással leterítettem az egyiket, majd a mellette lévőre vetettem magam. Felborult a rend közöttük, és ez elég volt, hogy Bogáta - hiszen Öt ismertem fel a csoport közepén- felhörpintsen egy italt. Sikerült segítenem Neki, de később jöttem rá, milyen nagy árat fizettem ezért…! Aktuális ellenfelem nagy harcos lehetett, alig bírtam tartani. Hozzám érve megfertőzhetett valami ismeretlen korsággal, de így sem kerülhette el halálos döfésemet. Sokat kivett belőlem ez a küzdelem. Imamalmom elkopott, de egy csodaflaskától, ha rövid időre is de új erőre kaptam. Kerestem a következő ellenfelet. Hű barátomat akarta támadni, aki éppen egy másikkal csatázott. Odaléptem és támadtam. Egy mágus szörny volt. Varázslatai szinte védhetettlenűl hatoltak át mágikus pajzsomon. Több pontos szúrással kellett elintéznem, de nagyon meggyengültem. Vér és mocsok terítette be testem. Kezem sokkal nehezebben mozdult, mint ahogy vártam. Nem csak a fáradság volt, hanem a mágus utolsó mozdulataként rám ragasztott varázslata. Hiába ittam meg az utolsó flaska tartalmát, kevésnek bizonyult. A halott szörny-mágus egyik tanítványa ugrott nekem, mikor meglátta, hogy végeztem mesterével. Más körülmények között biztosan végeztem volna vele, de az egésznapi harc, a sok bekapott sérülés nem múlt el nyomtalanul! Megsebeztem többször is - másnak ez már halálos lenne- de ez a szörny mindent kibírt. Halálos csapásra emeltem fegyverem, miközben hirtelen fájdalom hasított testem egészébe. Fények, hangok, próbáltak eljutni hozzám, de számomra értelmük nem volt. Csak ürességet éreztem. Talán lebegtem is egy kicsit. Legyőzött a mágus, megbosszulva mestere halálát. A házamba tértem magamhoz. Az első dolog mit láttam, hogy egy pap gyógyítgatja sebeimet…! KRITIKÁK: LESTAT: tartalom: 5 Életkép, a befejezés stílusos. Stilisztika: 3 Cím nincs, helyesírás egyes. A szöveg egyébként jól szerkesztett, következetes. Egyediség: 4 A témaválasztás sajátos, többet is ki lehetett volna hozni belőle. Eredetiség: 4 A témaválasztás sajátos, többet is ki lehetett volna hozni belőle. Kapcsolódás 5 Legalább a HÍrekben olvastad volna el, hogyan "fedezték fel" Hoolgert. De most komolyan... WOLF: Cím_nélküli Tartalom: 4. Aránylag összeszedett csatajelenet, a napjainkban megszokott akciófilmek igénytelenségével a múlt és jövő felé. Stilisztika: 3. Ott kezdődik, hogy nincs címe. Ott folytatódik, hogy tele van helyesírási hibákkal. Egyediség: 1. Egy az egyben StarCraft lopás(nak látszó iromány). Legalábbis a Char-i ütközetet majdnem pont ugyanígy írták le könyvben. Eredetiség: 1. Egy az egyben StarCraft lopás(nak látszó iromány). Kapcsolódás: 4. Minimálisnál valamivel több. BANDI: cim_nelkuli.doc: Tartalom: 50 % Stilisztika: 20 % Egyediség: 10 % Eredetiség: 30 % Kapcsolódás: 60 % Összesen 34 % (17 pont) | |
| Mr_Wolf | 2013-01-10 15:47:54 |
| Az új sziget
Már alig várom, hogy elmehessek a Larkinor szigetére. Mindenki azt mondja, hogy a Larki sokkal jobb, mint az a hely, ahol élünk. Ahogy megyek az utcán, embereket látok, akik arról beszélnek, hogy a másik földrész milyen lehetőséget nyújt számunkra. Remélem tényleg lesz olyan jó, mint amilyennek lefestik. Egy évvel ezelőtt egyik barátom is elment, azonban nem tért vissza. Az ok egyszerű: ha az ember felszáll a a hajóra, körübelül az az utolsó tette a szülőföldjén.Azonban remélem, hogy őt is fogom látni. A hajó, melyet Kincsnek neveztek el, holnapután indul. Személyzetét harminc fő alkotja s maximum kétszáz ember lehet a fedélzeten. Remélhetőleg én is fel fogok férni s nem küldenek vissza azzal a mondattal, hogy: "majd a következő úton". Ahogy kinézek az ablakon, szinte az összes háznál dobozokat látok, itt-ott némi ruha vagy éppen hátizsák. A lakók nyüzsögnek, ki-be járkálnak az ajtókon s kezükben táska vagy éppen valami más. Holnap indulunk. Még sétálok egy utolsót ebben a falucskában, majd miután besötétedett, visszatérek otthonomba, hogy álomra hajthassam fejemet. Utoljára látom a fákat, a kis bogarakat, melyek a lábam taposása elől futkosnak, utoljára szívom magamba otthonom illatát s utoljára hajtom fejemet azon az egyszerű ágyon. Izgulok, hiszen holnaptól az ismeretlen vár rám. Nem tudom, hogy milyen lesz ott, a Larkinor szigetén. Eljött a nap. A Nap erőteljesen süt be szobám ablakán s kint madarak csicseregnek. Még feküdtem volna ágyamban, azonban eszembe jutott, hogy ma indul a Kincs. Ez annyira lázba hozott, hogy rosszul léptem le a padlóra, aminek eredményeként kis ideig fájt a jobb lábam. Nem baj, hiszen elérkezett a nagy nap, melyet annyian vártak, így én is. Hatalmas sor tekergőzik a hajóra vezető híd előtt. Az emberből álló vonalat leginkább fiatalok alkotják. Köztük van az a vörös hajú ifjú, akinek álma az, hogy a lehető legnagyobb hírnevet megszerezze magának. Viszont ott a másik, akit csak látásból ismerek, ő vidáman szorongatja kezében a kardot. Sorra kerültem. Egy lándzsás őr szól hozzám, aki páncélt viselt: - Egy újabb kalandvágyó. Menjen a többiek után- ezzel kezével intett, hogy ideje indulnom. Tekintetével azt üzente, hogy ne szólaljak meg, helyette induljak, ne tartsam fel a sort. Nemsokára a tengert néztem és az egyre kisebbé váló szigetemet, ahol a szülőföldem nyújtózik el a föld felszínén. Mellettem egy csendes személy ült, ki zord tekintetével bámulta a padlót. Testtartása is elárulta, hogy nem kíván egyetlen egy betűt sem kiejteni a száján: karba tett kézzel ült. Így én se igyekeztem vele beszélgetésbe merülni, helyette a tengert néztem továbbra is. Miközben nézelődtem, egy ember foglalt helyet mellettem. Vetettem rá egy pillantást: egyszerű, szürke ruhát viselt, kissé vörösbe hajló szőke haja ritkaságnak számított a fedélzeten. - Hé!- meglökte a karomat, miután visszafordultam a kékséget bámulni. - Mi van?- tettem fel kissé ingerülten a kérdést. - Ha már így együtt vagyunk, barátkozhatnánk,nem? Milyen lesz szerinted Larkinor szigete? Valóban olyan, amilyennek mondják? - Miért pont velem akarsz haverkodni?- újabb kérdést tettem fel neki. - Mert te vagy szimpatikus nekem- felelte. - Aham. Hát bocs,de nekem nincs kedvem beszélgetni. És hogy válaszoljak neked: nem, nem tudom,hogy milyen lesz. Mindenfélét rebesgetnek a szigetről, de mind szép és jó. - Például?- próbált velem beszélgetni, azonban nekem ebben a pillanatban semmihez sem volt kedvem az ülésen és a bámuláson kívűl. - Nem érted meg, hogy nincs-ezt az utolsó szót hangsúlyoztam- beszélgetni?- erre felállt és elment valahova máshova. Valaki mást idegesíteni az állandó kérdezgetésével. Így én visszafordulhattam az egyre kisebbé váló szigetet nézni, természetesen csendben. Azonban a csend nem sokáig tartott: a közelben feltehetőleg verekedés ütötte fel fejét, legalábbis erre utaltak a felém szűrődő hangok. - Mi folyik itt?- hallottam az őr szavait. S újra a némaság uralkodott körülöttem. Hosszas hánykolódás után megállt a hajó, mire az előttem ülő zárkózott személy felpattant s kiviharzott az ajtón. - Megérkeztünk?- tettem fel a kérdést, magamban. Valahonnan messziről kiabált egy gyerek: - Larkinor! Larkinor!- szívem nagyot dobbant e név hallatán. Lassan felálltam s így tettek a körülöttem lévők is. Mindannyian kiáramlottunk a híd felé s megpillanthattuk a híres szigetet. Első dolog, ami nekem feltűnt: mindenhol tisztaság uralkodik, a falak fehérek. - Kövessetek! Elvezetlek benneteket a királyhoz, kinek áldassék élete. Hőn szeretett uralkodónk beszédet kíván nektek tartani. Lenyűgöző ez a sziget. Mindenki nézelődött jobbra és balra, csodálkoztak az épületeken, az itt lakókon. Ámulatba ejtően ragyog minden itt -később megtudtam, hogy ez a kezdőnegyed, ahol a legtöbb őr tartózkodik, persze a palotai őrség után- s láthattunk egy-két harcost s varázslót is. Olyan gyönyörű volt a lila ruhát viselő nő, kinek kezéből madarat idéző tűz csapott fel, hogy magamban már a feleségül vevést terveztem. - Én is ezt akarom csinálni!- sóhajtott a mögöttem haladó fiatal, ki ragyogó tekintetével nézte a rejtélyes nő mozdulatát. - Bevándorlók! Ti átléptetettek Larkinor szigetére, hol a dicső királyunk, Lorden uralkodik. Nemsokára láthatjátok hőn szeretett uralkodónkat- ezzel a szónok ellépett az emelvényről s sűrű hajlongások közt átadta helyét az említettnek-s ilyenkor minden elhomályosult számomra. Az ég feketévé vált s a föld émelyítő táncba kezdett s lángnyelvek csapkodták a levegő átlátszó testét. Otthonomban ébredtem fel, miközben egy pap törölgette homlokomat. - A Larkinor szigetét idegen démonok támadták meg. Menj, ne vesszen Larkinor szigete. S midőn az évek múltak, ősz hajszálak költöztek fejbőrömre, nevemet rettegve ejtették ki a szétnyilló ajkak. Hatalmas terv fogant meg agyamban lévő fényesre csiszolt fogaskerekek közt: Lordent letaszítani a trónról. KRITIKÁK: LESTAT: tartalom: 1 A történet jópofa. Se eleje, se vége, de legalább közepe és mérete sincs. Stilisztika: 2 Szóismétlések, semmitmondó, üres, rosszul használt kifejezések, töltelékszavak. (betűt sem kiejteni a száján???) Egyediség: 5 Az ötlet maga nem rossz, sajnos pont ott hagyta abba, ahol el kellett volna kezdeni. Eredetiség: 4 A témaválasztás sajátos, többet is ki lehetett volna hozni belőle. Kapcsolódás 3 Fogjuk rá. Valahogy így képzeltem el a Normandiai partraszállást is. WOLF: Az új sziget Tartalom: 3. Nincs eleje, de vége sem. Stilisztika: 2. Kusza, bakugrásokkal. Egyediség: 4. Tulajdonképpen lehet látni az igyekezetet, hogy bizonyos részleteket kidolgozzon. Eredetiség: 2. Klisés, eredetinek nem nevezném. Kapcsolódás: 6. Egy kanonizálatlan részét dolgozza fel a karakterek életének, azzal a kevéssel, ami hivatalos információ adva van ezzel kapcsolatban, azzal összhangban van. BANDI: Az_uj_sziget.doc: Tartalom: 20 % Stilisztika: 15 % Egyediség: 20 % Eredetiség: 40 % Kapcsolódás: 30 % Összesen 25 % (12,5 pont) | |
| Mr_Wolf | 2013-01-10 15:30:37 |
| Az ásók éneke
Van ez a reggeli ébredés. A korán reggeli ébredés. Ami ugyebár jó, meg hasznos, hiszen, ki korán kel, aranyat lel, vagy valami hasonlót mondanak még a legöregebb ásók is, itt a larkinori kocsmák sötét mélyén.. én igenis szeretek sokáig aludni. Akkor ugyanis már jó száraz a föld,könnyebben szalad bele az ásó :-) Olyankor,amikor már a nap magasan jár Larkinor felett, még Lorden királyunk is jobban mosolyog azon a csodaszép erkélyen,ahonnan le szokott integetni az arra járóknak. Én, mint egyszerű ásó növendék,nem gyakran járom a város főterén, hisz az erdők mélyén, vagy a sivár puszták közepén kutatok egyre, a ritkább ásványok,kincsek után. Viszont a mai napon korán kellett kelnem,ugyanis híre jött, hogy a Király parancsba adta,legyen kibővítve a Varázslók szigete...ráadásul még jutalmat is tűzött ki a legügyesebb ásóknak. Egyesek szerint olyan lesz a legnagyobb jutalom,hogy azután már nem lesz kérges a szegény ásó tenyere az ásó nyéltől,mert az az ÁSÓ...így, végig nagybetűvel, magától ássa elő a drágábbnál drágább kincseket :-) Ahogy hallottam,nagyon egyszerű a neve,valami Bányász ásó, vagy mi..Biztos azért,mert magától vájja még az alagutat is . A kikötőben a szokásos tömeg, árusok , vándorok,tisztes aggastyánok,kik kéregetéssel-zsebmetszéssel- tengetik napjaikat. Kedves hajóm, a Bátor Sólyom már útra készen várt,fedélzetén pár tucat élesre fent ásóval,rengeteg élelemmel,ami azért szükséges,hisz a feltöltés végéig már haza sem szeretnék látogatni. A hajóút a szokásos gyomoremelgetéssel telt, néha láttunk a távolban elhúzni tengeri szörnyeket,de most szerencsére messze kerülték hajónkat. Kikötvén Tjhord-Artin sokkal csendesebb kikötőjében, rá kellett jönnöm,hogy feleslegesen cipeltem magammal azt a rengeteg ásót,hisz már itt is működik a bolt, hála az építők gyors keze munkájának. Gyorsan meglátogattam a helyi piacot,megszabadultam feleslegessé vált dolgaimtól és érdeklődtem a legjobb lelőhelyek felől,de az itteniek madárnak néztek,mert ki a keleti,ki pedig a nyugati partvidék csendes szikláira esküdött. Végül megláttam egy nagyhírű ásó mestert, Bányatörpöt. Sikerült észrevétlenül követnem,mig meg nem állt ásni. Láss csodát,se kelet, se nyugat,hanem éppen hogy a kettő között,a rengeteg nagy erdő szélén állt neki ásni. Miután tiszteletteljesen köszöntöttem, engedélyét kértem,hogy én is itt áshassak. Amire Ő nevetve válaszolta,hogy mindenki ott ás,ahol neki jólesik,igy én is nyugodtan termelhetem ki a ritka természeti kincset a Szuperragacsot, amely valóban ezen a területen található a legnagyobb mennyiségben. Mivel indulás előtt beszereztem a Pocokhólyag nevű csoda-masinát, a tanácsokat követve a legnagyobb darabolási értékre állítottam,hogy ne szemetelje tele kicsiny batyumat a most feleslegesen kiásott ércek tömege. Rövidesen összegyűlt a kellő mennyiség a ragacsból,igy újra hajókázhattam a Bátor Sólyommal. Azonban az új sziget feltöltése közben szomorúan állapítottam meg,hogy nem én vagyok az első töltő,már javában hordják a ragacsot. Egy két ember nem kis elánnal, már tízezreket töltött fel.EZ arra sarkallt,hogy még keményebben dolgozzam. Mi módon érhetem el az áhított ásót, ha már az elején feladom? Gyerünk,megkétszerezem,nem,megháromszorozom az erőfeszítéseimet,mostmár sokkal kevesebbet fogok aludni,de akkor is ott kell legyek a helyezettek között. Ennek a napnak soha nem lesz vége,ha rajtam múlik. Kritikák: LESTAT: tartalom: 0 Aha. Stilisztika: 0 Aha. Egyediség: 0 Aha. Eredetiség: 0 Aha. Kapcsolódás 1 Említette Anit, +1 pont. WOLF: Ásók Éneke Tartalom: 1. Stilisztika: 1. Egyediség: 1. Eredetiség: 1. Kapcsolódás: 2. Összesen 6 pont /Wolf/ BANDI: Asok_eneke: Tartalom: 20 % Stilisztika: 1 % Egyediség: 20 % Eredetiség: 40 % Kapcsolódás: 20 % Összesen 20,2 % (10,1 pont) | |
| Mr_Wolf | 2013-01-10 15:28:31 |
| A sárkány ébredése
Esik. Ilyen a te formád, egy hónapja nem esett egy cseppnyi eső se, pont akkor kell zuhognia, amikor ezen a fontos küldetésen vagy. Lassan négy órája, hogy elfoglaltad a helyedet és azóta vársz arra, hogy azt ellenség végre tegyen valamit, amiről te majd jelentést tegyél a királynak. Az eső nem sokkal azután kezdett el esni, hogy kényelembe helyezted magad, így aztán szanaszét áztál. Ha vége ennek a küldetésnek, egy hétig ki se mozdulsz az ágyból, hanem azon leszel, hogy kigyógyítsd magad a megfázásból, amit ezen a kellemetlen küldetéseden sikerült összeszedned, hála a hidegnek és a rád ömlő víznek. Egy Sötét Karom nevezetű szektát kell megfigyelned, ugyanis a király hírszerzői szerint valami veszélyes dologra készülnek ma. A dologról több információ nincs, csupán annyit lehet tudni, hogy a szekta, mint "A Nagy Nap" emlegette ezt a napot. Éjfél fele járhat az idő, amikoris végre valami mozgást vélsz felfedezni. A szekta tagjai körbeállnak, mintha valami rituáléra készülődnének, de hogy mire, azt még nem tudod. Egy, a többiektől kissé eltűnő köpenyt viselő ember, valószínűleg a vezérük, egy hatalmas ovális kődarabot tetet az alakzat közepére, nyolc ember cipeli, mégis látszik rajtuk, hogy alig bírják el a rejtélyes dolgot. Olyan mintha egy kőből faragott tojás lenne, de elhessegeted ezt a gondolatod, hiszen nincs állat, aminek ekkora tojása lenne, még a sárkányoknak se. A szekta kört alkotó tagjai hirtelen egy általad ismeretlen nyelvű szöveget kezdenek el kántálni. Körülöttük hirtelen egyre nagyobb világosság kezd lenni, ami leginkább olyan, mintha egy fénysugár lenne az emberek és a szikladarab közt, ami szintén fura mód vörösen világít. - Ébred, ébredj fel Ashmore több évezredes álmodból és borítsd el szent lángoddal eme bűnös várost*. A tojásszerű dolog eközben elkezdett nőni, lassan már akkora volt, mint egy… - Ne, csak azt ne! Csak sárkányokat ne! - gondolod magadban. Világ életedben gyűlölted a sárkányokat. A dolog még akkor kezdődött, amikor a király azzal bízott meg, hogy tudasd a sárkány óvónőkkel, hogy el lett bocsátva. Még most is előtted van, ahogy az a kis lángsárkány csuklik egyet, majd egy lángcsóvát kilövellve egy kupac hamut csinál hátizsákodból, amit te csak azért vetted zokon, mert az még a hátadon volt, így kis híján te is odavesztél a sárkány tüze miatt. Aztán még ott volt az az eset az elveszett bajusszal. Mai napig se érted, miért is vállaltad azt a küldetést, de tény, hogy már akkor se szeretted ezeket a lényeket, de ezután egyenesen kerülted őket. Most meg egy ilyen szörnyű lényt akarnak feltámasztani. Ashmore, egyike a legősibb, leggonoszabb sárkányoknak. Nevét onnan kapta, hogy ahol ő megjelent, ott pusztítása nyomán több nem maradt, mint egy nagy rakás hamu. Legendák azt mesélik, hogy sárkány létére anyja maga is ember volt. A sárkányok anyja**, csak ezen a néven emlegetik. Állítólag már az ő megszületése is egyfajta csoda volt. Ugyanis a születése közben ismeretlen okokból kigyulladt a ház amiben voltak. Állítólag az egész épület porrá égett, reggelre a falubeliek a hamun kívül csak egy síró csecsemőt találtak, aki valami csoda folytán túlélte a tüzet. - Mondd, te kis hitvány halandó, miért ébresztettél fel? - kérdezi a sárkány. - Ó hatalmas nagy Ashmore, Sárkányok anyjának egyetlen gyermeke, arra kérlek, tisztítsd meg Larkinor szigetét a bűnös lelkektől, azáltal, hogy porrá égeted a várost. - Ám legyen! - mondja a sárkány, majd egy hatalmas lángcsóvát fújva elégeti a szekta tagjait, a vezérükkel együtt. - Te bolond, számomra ti csak férgek vagytok, s mint olyan eredendően bűnösök - mondja majd elindul, Larkinor szigete felé. Úgy döntesz, ennél több információ nem is kell neked. Neki iramodsz, hogy a legközelebbi portálkaput használva minél előbb tudasd a királlyal a hírt. Sajnálatos módon azzal, hogy elkezdtél futni, felfedted a rejtekhelyed, így a sárkány észrevett. - Mit képzelsz te kis pondró? - kérdezi a sárkány, amikor észrevesz téged. Magad se tudod miért, de válaszolsz neki. - Nem hagyhatom, hogy várost és ártatlan lakosait lemészárold, tennem kell valamit, figyelmeztetnem a királyt jöttödre. - Csak, hogy azt én nem hagyhatom! - válaszolja a bestia. - Csatlósok ide hozzám! - kiált fel ismét, majd parancsára megannyi kisebb-nagyobb sárkány jelenik meg a levegőben. - Majd a szolgáim elintéznek téged és hogy még élvezetesebb legyen a dolog, kapsz némi előnyt, csak a szolgáim fognak támadni téged és neked csak annyi a dolgod, hogy megpróbálsz élve eljutni a portálig, ha sikerül, amit kétlek, akkor értesítheted a te annyira szeretett királyodat az érkezésemről, ha nem, meghalsz. Futásnak eredsz, ám előtte hátranézel, hogy megnézd mi a helyzet. Vagy egy tucat sárkányt számolsz meg. Van köztük mindenféle fajta. Fiatal makrosárkány, felnőtt mikrosárkány, de még felfigyelsz egy sárkányprotkóra is. Vajon a sárkány többi része hol maradt? Nincs időd tovább tanakodni, ugyanis első két ellenfeled közeledik feléd, egy felnőtt lángsárkány jobb oldalról, míg a másik oldalról egy fagysárkány jön. Mindkét sárkány lövésre készen áll, tudod, futni hasztalan, mert ha nem is találnak el, de széllökés, amit eme két támadás generálna, nekilökne egy fának, amitől te aztán kiszolgáltatott helyzetbe kerülnél. Cselhez folyamodsz, felugrasz a legközelebbi fa tetejére, majd mint aki megadja magát várod, hogy ellenfeleid támadjanak. Jobban tervezi se lehetett volna. A két sárkány, ügyet sem vetve egymásra, lőtt feléd. Te az utolsó pillanatban leugrasz, majd magad köré egy kisebb védőbűbájt vonva bízol benne, hogy érkezésed a talajra könnyű lesz. Nem is kellett odanézned, hogy tudd mi történt. A két sárkány egymást találta el, amelynek következtében azon mód meg is haltak. Nem sokáig örülhettél a szerencsédnek, mert a következő ellenfeled egy sárkánykígyó volt. Szüleidnek hála tudod, hogy hogyan lehet könnyedén elbánni egy ilyen szörnnyel. Egy szökkenés jobbra, egy balra, össze vissza ugrálsz, miközben a sárkány próbálna elkapni téged. Cseled ismét bevált. A sárkány a sok tekergőzésnek hála odacsomózza magát pár fához és látszott, nem egy hamar fog kiszabadulni. Várod a következő ellenfeled, amikor furcsa dologra leszel figyelmes. Mintha a sárkányok egymást is támadnák, azért, hogy így döntsék el, ki eredjen a nyomodba. Úgy tűnik, ide nem igaz a mondás miszerint farkasnak farkasa nem a farkasa. Már látod magad előtt a portálkaput, amikor is következő, vélhetőleg utolsó ellenfeled is megjelenik. Egy fiatal makrosárkány. Nem állhatsz le harcolni, mert akkor az esetleges többi sárkány utolér és akkor véged. Gyorsan megvizsgálod ellenfeled, majd észreveszed, hogy a lába alatt könnyen át tudsz csúszni. Futsz egyenesen felé, szegény sárkány, tapasztalatlansága miatt azt se tudta mit csináljon. Te ezt kihasználva egy ügyes mozdulattal átcsusszansz a lábai közt tátongó üres helyen. Miután kellő távolságba értél, fogod kéziágyúd és bebiztosítva, hogy ne próbáljon meg követni, egy gyors sorozatot küldesz a szörnyre. A szörny holtan esik össze és te futsz tovább. Megérkezel a portálhoz. Tudod már csak egy hatalmas nagy ugrás és a palotában leszel. - Ne olyan gyorsan halandó! - hallod a hátad mögül Ashmore hangját. Azt hitted, ilyen könnyen elengedlek? Hát tévedtél! - majd a következő pillanatban úgy érzed, valami eltalált. A sárkány nem tartotta be a szavát, és mielőtt te biztonságosan átértél volna a túloldalra, ő egy jól irányzott lövést adott le feléd. A robbanás okozta lökéshullám visz át a teleporton. Érzed, már nincs sok időd hátra. Meg se várod, hogy bejelenthessék a királynak az érkezésed. Belövöd a trónterem ajtaját és még mielőtt bárki megszólalhatna te csak ennyit tudsz mondani: -Királyom! Ashmore… attól tartok feltámadt. Arra készül… hogy lerombolja a várost… Többet nem bírsz mondani, holtan esel össze…. * Rhapsody of Fire: Power of the Dragonflamre első sora: "Rise, mighty dragon", gondoltam megjelölöm, mint forrás, mert ez a sor volt történetem elindítója. **A nevet a Trónok harcából vettem. Bár az ottani viharban született, míg az enyém csak egy tűzvészben (Trónok harca végéből vettem szintén az ötletet, a sárkányok születéséből, kicsit átdolgozva) Kritikák: LESTAT: tartalom: 1 A történet jópofa. Se eleje, se vége, de legalább közepe és mérete sincs. Stilisztika: 2 Tele van szóismétléssel, felesleges mondatrészekkel, leegyszerűsített, választéktalan kifejezésekkel, értelmetlen szókapcsolatokkal. (lő a sárkány??) Egyediség: 5 Egyedi az tény. Eredetiség: 2 +1 pont a forrásmegjelölésért. Kapcsolódás 3 Köze sincs Larkinor világához, pár küldetést, és szörnyet említ, egy Larkicenterrel is többet lehetett volna összebányászni. Wolf: A sárkány ébredése Tartalom: 3. Két oldalnyi terjedelemhez képest se cselekmény, se hangulatfestés Stilisztika: 2. Rengeteg a szóismétlés, kimondottan magyartalan megfogalmazás, szóhasználat, helyesírási hiba. Egyediség: 2. Minimális az önálló munka. Eredetiség: 1. Kapcsolódás: 2. Néhány szörnynév és egy fiktív király. Összesen 10 pont /Wolf/ BANDI: A sárkány ébredése: Tartalom: 40 % Stilisztika: 30 % Egyediség: 20 % Eredetiség: 10 % Kapcsolódás: 50 % Összesen 30 % (15 pont) A larkinori világba sablonosan ugyan, de beleilleszthető történet. Amit viszont megjegyeznék, hogy a mondatszerkesztésnél kevés saját elemet véltem felfedezni. Nem úgy tűnik nekem, mint a szerző saját gondolatait megvillogtató történet. Így a történet önmagában túl rövid/nem túl izgalmas, viszont egy érdekes kezdete lehetne egy jó komplett sztorinak. Ezért nem húznám le annyira, mint a kollégák. :) | |
| Mr_Wolf | 2013-01-10 14:07:59 |
| Sziasztok!
A mai napon fel fogom ide tölteni a beérkezett pályaműveket. A novellák bírálását Bandi, Lestat és én végeztük el, 5 szempont szerint, 10 fokú skálákon. A felkerülő eredmények hivatalosak, de nem véglegesek, hiszen Reyam és Nic bármikor úgy dönthet, hogy bepótolja saját részét, és ez még jelentősen változtathat a sorrenden. Továbbá nem tudom, hogy ki fogja jóváírni az esetleges nyereményeket, de a fentebbi mondat miatt erről még nincs is értelme beszélni. Az egész célja az lenne tehát, hogy a beküldött pályaművek végre napvilágra kerüljenek, illetve mi Lestattal ezzel egy újabb adósságunkat tudjuk le Irányotokban. Coming soon. | |
| LyukasZombiLufi | 2012-11-30 12:03:32 |
| Nanemá, van valami fejlemény? | |
| Lestat | 2012-11-13 14:56:37 |
| Majd karácsonyra. | |
| SpeedFire | 2012-11-13 07:03:12 |
| Semmi fejlemény? | |
| SpeedFire | 2012-11-05 07:14:05 |
| Ez a szám elég is... | |
| BandiGirl | 2012-11-04 11:01:35 |
| SpeedFire: több, mint 10. Egyelőre többet nem mondhatunk. :) | |
| Lestat | 2012-11-04 07:26:23 |
| A pályaművek elbírálása elkezdődött. | |
| SpeedFire | 2012-11-02 07:40:45 |
| Most már megoszthatjátok, hogy hány pályamű lett beküldve. Nem hiszem, hogy bármit is befolyásolna már... | |
| SalyT | 2012-11-01 13:36:58 |
| A Történetíró verseny lezárult, a beérkezett pályaművek kiértékelés alatt vannak. Az értékelés után az összes irományt elérhetővé fogjuk tenni! :) | |
| Lestat | 2012-11-01 09:25:27 |
| Minimum két hét. | |
| SpeedFire | 2012-11-01 08:44:48 |
| Na?Na?? :D | |
| SpeedFire | 2012-10-31 12:09:40 |
| Hello. Mikorra lesz fejlemény? :) | |
| Lestat | 2012-10-30 10:27:02 |
| A virtuális számlához tartozó e-mail cím szükséges, vagy ha az megszűnt, akkor az az e-mail cím, amiről egyértelműen beazonosíthatóak a játékoshoz tartozó karakterek. | |
| Cyrildent | 2012-10-29 19:47:40 |
| Sziasztok.
Küldtem egy történetet a megadott email cimre de nem tudom hogy a személyes adataimat is meg kell e adni vagy elég az email cimem.Ha esetleg több adat kell szoljatok. Köszönöm | |
| Papírnyúl | 2012-10-02 09:27:42 |
| Aranyos vagy ( még jó, hogy nem anyázol :D ). Egyébként olvastam az alábbi hozzászólásokat is. Én is lezártnak tekintem akkor a témát. A kelleténél is többet foglalkoztunk vele. Egyébként - amikor rólam van szó - nem igazán szokott érdekelni, hogy a "többiekkel" túlléptetek-e vagy nem. De ezúttal spongyát rá. Vitázni ( és nem vitatkozni ! ) csak akkor lehet, ha van partner hozzá. | |
| Mr_Wolf | 2012-10-02 09:09:42 |
| Többiekkel közben túlléptünk a problémán. | |
| Papírnyúl | 2012-10-02 08:10:36 |
| Figyelj, Wolf. Te nem akarod megérteni, hogy NEM az irígység sarkallt a hozzászólás megírására. Már bánom, hogy egyáltalán vettem a fáradságot és kifejtettem a véleményemet, mert amint megteszem, rögtön nekem van bajom :) Mindazonáltal, amennyiben tényleg ezt szeretnéd és ettől jobbak lesznek az éjszakáid, úgy visszavonom a jelentkezésemet. Egyébként nem értem az ajánlatodat, de ezt tudjuk be annak, hogy fáradt vagyok...valamint nem is kívánok élni vele. Ha mégis szükségét érzed, hogy azonos téma alapján love-story-t és temetési történetet írj, úgy tedd azt...de semmiképpen se énmiattam.
Az tény, hogy senki nem fog 30 napot rászánni a pályamű megírására. Itt van az a pont, ahol egyetértünk. Éppen ezt próbáltam elmondani... | |
| Lestat | 2012-10-01 15:06:06 |
| Nem irodalmi mű, nem fogjuk lepontozni.
Legutóbb az egyik jelentkező konkrétan beküldte a Heroes 4 intróját. | |
| Captain Raithen | 2012-10-01 14:51:39 |
| A bekuldott muvemben van egy kisebb rwszlet egy igen ismert magyar dal szovegebol. Nem irtam az aljara ugyan hogy honnan vettem, de gondolom egyertelmu. Akkor most kuldjem el ujra hogy a vegere irom azt mint forras? | |
| Lestat | 2012-10-01 14:37:17 |
| A beküldés időpontját minimálisan, de figyelembe fogjuk venni.
Az értékelés összetevődése a klasszikus szabvány szerint lesz. - tartalom kidolgozottsága - stilisztikai kidolgozottság - egyediség - eredetiség - témakapcsolódás Ez öt darab, egyenként 10 pontos skála, tehát 50 pont az elérhető. DÖNTETLEN állásnál közbeszólhat a beküldés időpontja, hangsúlyozom, közbeszólHAT. Aki csalni próbál, vagy túl sokat idéz Larkinorhoz nem kapcsolható műből, vagy nem tünteti fel az idézetek eredetijét automatikusan nullapont, és kizárás. | |
| Mr_Wolf | 2012-10-01 14:31:05 |
| Nem tudom, nekem a stilisztika az minden, ami nem a tartalom. Mert a novellának tartalma, meg stílusa van. Meg szerzője. Meg még egy pár tulajdonsága, de ezek a lényegek.
Hiszen ha azt érzed, hogy a történetvezetés valahol megbicsaklik, "törött" a novella, és megoldásnak tűnik egy magyarázó, átvezető jelenet, akkor az miért ne lenne stilisztikai javítás? Nyilván legyen arányos, egy 10 soros törött novellát ne egy három oldalas átvezetőjelenettel foltozgass, az már a kijátszása az egésznek. Szóval így értendő. Akkor így elfogadható mindenki számára? | |
| Herko | 2012-10-01 14:07:25 |
| Mint írtam nekem tök mind1 hogy most, holnap vagy 1év múlva van a deadline. A probléma azon volt hogy stilisztikailag lehet csak belejavítani. amit most az utolsó hsz-edben leírtál az teljesen más mint amit először írtál. ha ott azt írod hogy akik beadták azok még kiegészíthetik vagy átfogalmazhatják a novelláikat akkor most nem lenne ez. de te annyit írtál hogy a helyesírást meg stilisztikát lehet javítani. azzal nem tudod változtatni se a humort se az érzelemvilágot.
A rinyálás szó használatával meg az volt baj, hogy csak véleményt nyilvánítottunk és nem azt akartuk hogy azonnal vége legyen a versenynek és még arany tálcán a fejedet is kérjük ráadásnak... Ha már elsőre is ezt írtad volna mint most akkor szerintem nem lett volna ez az egész | |
| Mr_Wolf | 2012-10-01 13:47:50 |
| Nem tudom, hogy fogok-e értékelni, ezek után marhára nincs kedvem. Nektek szó szerint semmi nem jó, miért fárasztanám magam, hogy egy objektív (vagy ahhoz közeli) kritikát fogalmazzak meg másokkal kapcsolatban? Novellában természetesen nem a tartalom a kizárólagos szempont, a szókincs, a humor, az érzelemvilág, a hangulatfestések, stb ez pont nem a tartalomtól függ.
Nem tudom, hogy miért akad fenn bárki a rinya, vagy az irígység kifejezésen - eddig annyit írtatok le, hogy abszurdnak érzitek a határidő kitolását, de nem is azt, hanem azt, hogy egy egész hónapot kaptak, mert így egy hónapjuk van, és nem csak egy hetük, ami szerinted, szerintetek még méltányos lenne. Jelzem, hogy csinálhattok belőle elvi kérdést, de akkor az elvek nem az arányokon múlnak. Mert sosem azon múlnak. Ha nem az irígység, akkor MI A PROBLÉMÁTOK? Nektek miért baj az, hogy mások kaptak plusz időt? Hogy nekik 80 napjuk van így? Miért, ti talán kihasználtátok mind az 50 napotokat? Álljon elém valaki, aki azt mondja, hogy 50 napon, vagy akár csak 30 napon keresztül írta a novelláját, tőlem kap egy különdíjat és meghívom egy sörre. Az esetleges többiek szintén nem 30 napon keresztül fogják írni, ha igen, akkor őket is meghívom egy valamire. Továbbá nektek is van további 30 napotok dolgozni a történettel, akárcsak nekik. Annyi a megkötésetek, hogy teljesen újat nem írhattok. Ez valóban igazságtalan? Én komolyan a legjobb szándékkal hittem azt, hogy az "méltányos", ha a kitolt határidő miatt azoknak is kedvezünk, akik eredeti határidőre, akár feszített munkatempóval megírták a novellájukat. Ez bántja a csőrötöket? Nem kötelező élni vele, csak egy lehetőség. Különben nagyon értékelem a felajánlást, Jerry, hadd tegyek én is egy hasonlót: Te választasz egy témát, teljesen szabadon. Én írok neked két novellát a választott témádban. A tartalma azonos lesz, és semmi más. Az egyik egy lovestory lesz, a másik egy gyászjelenet, vagy horror, nem tudom, majd még eldöntöm. | |
| Herko | 2012-10-01 11:11:48 |
| Akkor bocsi! csak tudod az írásban nincs hangsúly így félre értettem :D
| |